Jelentés Drahomirának

 

Drahomira, itt a leírás, amit össze tudtam szedni. Ezt nyilván megosztom a saját főnökömmel is, Csillagszemű Ősz Uralkodómmal Budapestről. 

Irina

Nem fogok mindent leírni róla, főleg nem a múltjáról - azt nyilván elmondták mások, elég kellemetlen lenne, ha a gyilkosa lenne az egyetlen, aki tud mesélni róla. De azt tudom, hogy pétervári volt ő is, ott is született, később, mint én, tán a kétezres években rabolták el 17-18 évesen. Nem tudom, hogyan rabolták el, mert erről sose beszélt, aztán egyszerre szabadultunk. Tudtuk, hogy az Arcnélküli Ember volt a fogvatartónk odaát, de nem emlékeztünk semmire, csak általánosságokat tudtunk az örökös ellenállás és az igaz rend tartói közti harcról a Szovjetunió örökös árkádiai árnyékbirodalmában, amit mások meséltek nekünk. De erről sem beszéltünk sokat. Ott sokaknak rettenetes múltja volt, és olyan elcseréltekről meséltek, akik számára megváltás volt Árkádia. Nem megyek bele, jó? De ezért volt és van is annyi lojalista arrafelé.

Irina a Nappali őrségbe tartozott. Én az Alkonyiba. Együtt kellett menekülnünk (többekkel, mind az Arctalannak voltak a rabjai valaha), amikor a lojalisták felfedték a valós identitásunkat, és az állami karok kinyúltak felénk, ezzel veszélyeztetve az egész szabadítmányt. A többiek szétszóródtak, minket Prága fogadott be.

Egyikünk sem volt harcos - Irina talán fizikailag fittebb volt, hisz táncosként már gyerekkora óta mozgott. Mindketten öltünk már, önvédelemből, szükségből, a sors úgy hozta, aztán Prágában erre nem volt szükség.

Személyiség? Hisztis picsa, és ezt én mondom. Igen, elbűvölő, igen, csodálatos, rugalmas és hajlékony, és alkalmazkodóképes, de olyan szintű elköteleződést, ragaszkodást, és féltékenységet várt el, amihez nem volt kedvem, sem képességem. Tudod, az ember, akinek folyton igazolnia kell, akár mások kárán, hogy mennyit is ér. Legfőképp azok kárán, akik hozzá közel állnak.

A sztorikkal szemben nem azon borult a bili, hogy a jelenlétében adtam puszit egy kedves srácnak, haha, azon, hogy le se szartam, amikor rajtakaptam az aktuális táncpartnerével. A többi igaz, látványosan szakítottunk, és szerintem több évig nem nagyon szóltunk egymáshoz. A részemről azért, mert nem is nagyon lett volna mit mondanom neki. Meg olyan… kínos volt az egész.

Fura erre gondolni, más ember vagyok, nem érdekelne az egész. Szerintem Irina is más ember lett az emlékeink után.

Ja, igen, jártunk, ha ez nem lett volna egyértelmű, három hetet. Jó rég volt.

Odaát? Hátrahagyott. Kíméletlen számításból? Gyávaságból? Féltékenységből? Nem tudom, mindegyik benne lehetett, vetélytárs voltam, és neki szüksége volt a versengésre még a közvetlen túlélés alatt is. Én bosszúból árultam el, tisztán. De nem volt elég a bosszú. Hiába láttam összeomlani, nem volt elég. Nem volt semmilyen sem - nem szüntette meg azt a fájdalmat, amit ő okozott. Nincs megbocsátás. Ebben nincs. Csak felejtés volt.

Ő sem jól megérdemelt büntetésként fogta fel. Míg én egyfajta egyensúlyt kerestem (hiába), ő nem értette, hogy mit tett ellenem. Megideologizálta, hogy ő még abban is áldozat volt, hát igazán nem akarta, de nem tehetett mást, mint odavet az Igaz Rend őreinek, és ezzel nem halálra de, hosszú kínzásra ítél - hát milyen nehéz volt ezzel együtt élnie! Hányinger.

És nyilván örök bosszút esküdött, amikor megtudta, hogy én okoztam a vesztét, én árultam el az akciónkat.

Akkor nem számítottak a kollaterálisok, de… őket sajnálom még most is. Nem tudom, hányan szabadultak meg akkor, hányan haltak meg, vagy kerültek vissza az örök körforgásba.

Az egyikünknek meg kellett volna halnia már akkor.

Amikor novemberben magunkhoz tértünk, Irinában nem volt más gondolat, mint hogy megöljön, és bosszút vegyen. Én meg tudtam, hogy nem fog megállni. Effelől biztosított, amikor a hajamat tépte. Amikor páholytársaival fenyegettetett meg. Amikor megpróbálta elérni Vihónál, hogy száműzzenek. Amikor szembetalálkoztunk a párbajkor. Ő is vett képességeket, gondolom, ugyanúgy a piacon, mint én.

Ha ő nem támad? Ha nem tudom, hogy mindenképp bosszút akar rajtam venni? Akkor nehezebben igazolom magam, és a saját bosszúvágyamat. Ha már nagyon tudni akarod.

Nem vagyok ártatlan áldozat. És ő sem volt az.

És akkor ott van a dolog a Gólmmel, amiről fogalmam sem volt eddig, hogy a Gólem megkérte a mágusokat arra, hogy Irinának ne legyen baja, illetve, hogy a Gólem árulta el a mágusoknak valahogy azt, hogy mennyire komoly is az akkor még nem is ismert konfliktus köztünk. Meg talán tőle szereztek lehetőséget arra, hogy ez hogyan idézhető elő?

Azt nem hiszem, h Irina erről bármit tudott korábban, ahhoz túl nagy volt a változás benne is a trip után. És  persze Irina is biztos minden eszközt megragadott ahhoz, h ő győzzön a párbajban, jelentsen ez bármit.

Szergej, a kedves mágus

Annyit pofázok róla, hogy már kezdem unni. Először is, nem ez a név van kint az ajtótábláján, meg szerintem soha nem mutatkozott be teljes névvel, szóval gyanúsan pont úgy Szergej ő, mint én Aleks. (Csak nekem a hivatalos papírjaimon legalább Aleksandra van.)

Oroszországból jött ő is, nem tudom mikor, Moszkvát hallottam emlegetni, amikor valakinek bemutatták az expat bulin, de lehet, h csak dolgozott, vagy tanult ott. Biztos van valami civil melója is a varázslás mellett, ja. Szerintem még beszéltünk is róla egy-két éve, mert valami fasz belekötött, hogy mi keresnek a bulin “civilek” (értsd: nem zenészek-színészek-művészek), és akkor jó ötlet volt azzal viccelődni, hogy “honnan tudod, hogy nem valami szupertitkos okkult szekta vezetője, akik hullákből építenek szobrokat Hasturnak”.  Tudjátok, hogy megy ez - az ősz udvar nyilván tudta rég, h mágus, de ezt csak ilyen need-to-know alapon árulták el maguktól. Talán Jozef szólt nekem, h nem baj, ha ismerem, azokban a körökben ki mágus. (Jozefet meglepő módon kedveltem. Kár érte. Pedig ő se kispályás geci volt.)

Namindegy, semmi különös, tán beszéltünk valamikor valami hermetikus jelentéstartalmakról, meg az ősi városról, és a sámáni rituálékról, meg Death Note-ról. Tényleg, azt ő ajánlotta, már nem tudom, mi kapcsán, nekem meg ugye totál kiestek a kétezres évek, és az animék.

Mindezt 3-4 év alatt. Évente tán 4-5-ször futottunk össze, a fentebb említett expat klubokon.

Hehe, ezelőtt egy koncertemen se volt.

Ő tartotta azon az estén a hajamat, a hányásnál, és ő telefonált J-nek, h jöjjenek értem, mert szarul vagyok. A többit ti jobban tudjátok, mint én.

Megpróbált segíteni. Talán… nem számított rá, hogy meg tudom ölni Irinát.

A jó szándékáról folyamatosan biztosított, döntsétek el, hogy minek gondoljátok, tekintve, hogy tudnia kellett, hogy minimum veszélybe sodort, ha bármi köze volt a gombához.

Valamennyit tud az esküinkről, de nem eleget. Velem van egy élő esküje, többet igazából nem tehet, de azt hiszem, ez nem esett le neki. Jut eszembe, irányítsátok már hozzám, ha szívességre van szüksége, mindannyiunk érdeke, hogy ne jusson eszébe valami súlyosat kérni spontán…

Valami varázsköröket fejlesztett-rajzolt, nem derült ki, mik ellen, de elég büszke volt rájuk. Nem tartom kizártnak, hogy van köze ezeknek a dolgoknak valahogy hozzánk. De ezekről megint ti tudtok többet.

Embernek… elszánt, arrogáns, opportunista, mint gondolom, mindegyik mágus vagy ősz udvaros, a többit a koncertemen hallhattátok róla.

Velem személyes a kapcsolata, és nem vagyok benne biztos, h kiterjed bármiféle szimpátiája, érzése, vagy ilyesmi az szabadítmányotokra is - de, amíg nem áll érdekében ellenetek tenni, addig kitűnően együtt lehet vele működni. Plusz szerintem kifejezetten szüksége van bizonyos kapcsolatokra ahhoz, hogy helyt álljon a mágusok között, úgyhogy… nyitottnak gondolom az együttműködésre.

Csak figyeljétek a kezét a trükkökhöz.

Jövök neki eggyel, ha azon múlik, akkor egy életbe vágó hibájáért vállalom a felelősséget. Ez nem nektek ígéret, ez neki.

Örülnék, ha nem esne baja.