hétfő este

Ez nem az én szemem. Nem az én hangom. Ijesztegetek a sötétben, meg az ágy alól. Nem, nem, soha, mi?! Felejts el.

El se tudtam búcsúzni. Csak egy kicsit, egy másik hullától. Utólag azért kéne. Posztumusz. Vagy nem? Nem érdekel esetleg? Ugyse sikerül... az emlékekkel együtt a maradékX is eltűnik. De nem akarok ezen agyalni... valahogy... zavar. Mi?!

De nem szabad csak úgy. Sokkal egyszerűbb lenne, ha nem szeretném az embereket. De erre szerencsére még csak kevesen jöttek rá, velük meg úgyse...
automata. welcome to the machine. tényleg, ki tudnám cserélni egyes testrészeimet gépre?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Aileen Yu Ba'ri

Elysium előtt