Come with me, you have nothing to lose

(innentől már nem blog, csak a gondolatok, amik X fejében. Vannak. néha. Vagyis lennének, ha létezne máshol is, mint egy szerepjátékban. Cool. Geek.)

Padló, falak, tető. Ez biztos. Más semmi. Nem tudom, tehetek-e bármit is, de fogok. Talán rosszul döntöttem azzal, h kiprovokáltam a tudást, azt, h megtudjam, ki vagy mi irányítja, próbálja irányítani az életemet. Talán. De nem érdekel. Most már tudom, és nem látok más utat magam előtt, mint hogy utólagos kezelést alkalmazzak. Megelőzve , h esetleg ez a féreg mások életébe is belepiszkítson. Nem szállhatok ki. Könnyebb lenne meghalni. Azzal ártanék a legkevesebbet talán a barátaimnak, de az lenne a legkönnyebb út is. Túl könnyű. Wazze, nem megoldás. Nincs megoldás. Kiragadtak az eddigi életedből, előtted a választás, melyik vágyát teljesíted egy őrültnek, egy halhatatlan őrültnek. Élsz, csak épp most már nem saját akaratodból, nem a saját életedet, vagy... hozzá hasonló szörnnyé válsz. Én nem ebben a síkban mozgok. Az emberek is kipusztulásra ítéltettek, de én a vámpírokkal akarom kezdeni. Akárhogyan. Egy gépnek nincsenek érzelmei. Nekem vannak. Megvárom, míg elmúlik.

Aztán értem jöttek. Mások. Saját célokkal, volt, aki megmenteni, Aubert, nem vagy normális, remélek csak. A többieket nem értem még. Nem egészen. Egy ideig ki kell kapcsolni a gondolkodásomat, automatára kapcsolok, mielőtt kisülne az agyam. Már robotpilótára kapcsoltam.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ostrander Ilona

Barbara

Karel