belső gondolatok

Mit szerettem volna? Élni, és élni hagyni. Vagy halni hagyni. Ahogy tetszik. Lényegében ugyanaz. Egy teljes élet végén meghalni. Vagy inkább, ha meghalok, elégedetten tegyem, azzal, h amit eddig tettem, ahogy éltem, az szerintem megfelelő volt. Nem avatkoztam bele az emberiség mocskába a szükségesnél jobban, főleg nem okoztam még több mocskot. Az emberiség menthetetlen, előbb vagy utóbb kinyírja magát. Nem az én dolgom, h ezt megakadályozzam. Ezt lehetetlen megtenni. De az igenis feladat, h a saját környezetemet úgy alakítsam, hogy az megmaradjon nekem és a barátaimnak. Nem érdekel, a többség mit mond, ha én máshogy látom. Wazze, arra van az ítélőképességünk, h válasszunk! Ne más döntsön helyettünk! A vegetálás rosszabb a halálnál. Naná. De ezt nem dönthetem el más helyett, erre mindenkinek magától kell rájönnie. Máskülönben ugyanaz, bármit tesz. Ezért nem élem a családom életét. Persze, amíg kisebb voltam, tinédzser, addig csak a lázadás vezérelt, h ne mondják meg nekem, mit ne csináljak, hogyan öltözködjek, mi érdekeljen, az érzés, h megtehetem, h ellenszegülök. Azóta tudom, ez önmagában értelmetlen. Felesleges. Nincs különbség. Csak az számít, h én döntöttem. Dönthettem volna máshogy is. Az se lenne jobb vagy rosszabb. De most már az az életem feladása lenne, ha a könnyebb utat választanám. A kényelmes kompromisszumot. Mi a legfontosabb az életemben? Nem tudom. Valahol az élet zenéje és az elmúlás zenéje között. De ez ugyanaz. Attól él valami, hogy meghal. Hogy egyszer mozog, aztán többet nem. Hogy elmúlik. Az, h tartozom valahová, a barátaimhoz és a zenéhez. De ez is ugyanaz. Ugyanúgy ver a szívük. Hasonlóan vesznek lélegzetet. Ugyanazok a mechanizmusok mozgatnak mindenkit. Nem szerettem volna "normális" életet. Ami hiányzott, az egy társ, és persze a világtól meg az emberiségtől elvonatkoztatva majdhogynem tökéletes lett volna az életem. Többre esélyem se volt. Nem tudok elképzelni tökéletes világot. Nem hiszek az utópiákban. Az emberekben benne gyökeredzik a hiba, így bennem is. Úgyhogy örülök, h a végén meghalok. De az a jelen helyzeteben megfutamodás lenne...

Megjegyzések

Névtelen üzenete…
húha... goth alert :gonosz: :P

(amúgy csak így tovább, a többieket is rá kéne venni, hmmm...)
3:14 du.
Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Aileen Yu Ba'ri

(veszettül röhögök. lassan három éve kering ez a sztori, a hangok megsúgták, én leközlöm. és néha úgy érzem játszatni akarnak engem is. X voltam.) Születése napját, de még évét sem igazán jegyezték meg. Minek, ha úgyis csak akkor érdekes, ha feltűnik. Ha életben marad. Még nemzetségében se számított élőnek amíg meg nem érte a beavatási ceremóniát – talán szüleit leszámítva, de… Kyr származékok voltak mindannyian, az egész pereputty, kocsihajtóstul, bohócostul és a legutolsó dióárusnak is öröklött betegségei voltak. Vándormutatványosok, csepűrágók. A Külső Tartományokat járták, hozták vitték a híreket az elszórtan fellelhető, maguknak kyr gyökereket követelő rendek és nemzetségek között. A híreken kívül biztosították a megfelelő keveredést is, persze gondosan ügyelve legalább a látszatra, a sötétebb tónusú kráni emberek közül a szőkéket, fehér bőrű és fehér hajú embereket részesítették előnyben, illetve a nagyon kényesek számára megpróbáltak igazi kyr vérrel rendelkezőket felhajtani. De...
További információk

Elysium előtt

Álmok. Jane White nem azért volt dühös, mert megint takaríthatott a cellájában, nem is azért, mert még rövidebb lett az alvása, de még csak nem is azért, mert rémálmai voltak. Azokhoz hozzászokott – gyertyafényes vacsorák, ahol a jól megfőzött ujjak lágyan csusszannak, és a gondosan manikűrözött kézen a körömlakk színe megy a terítékhez. Nem kérdezte, miért kellett a hölgyet még leadás előtt elkísérnie a kozmetikushoz, és, őszintén szólva, jobban is örült így.  Lélegezz. Be négyet, tartsd bent, ki négyet, minden levegőt, ne vegyél több levegőt. Hunyd le a szemed, nyisd ki, és engedd be a sötétséget, hogy kitöltse a testedet a levegő helyett. Jól van. Erősebb vagy a képeknél. Most nézd meg, valjójában mit álmodtál. Azért volt dühös, mert az álmokat kívülről erőszakolták rá, és ez azóta nem történt meg, hogy az a féreg Luxorban… Jól van, ideje eltörni valamit. Apró darabokra az üveglap maradékát. Elmorzsolni a bőrén, a bőrében az üvegszilánkokat, figyelni véres útjukat, amit a bő...
További információk
Telnek lassan a hetek is. Felfedeztem, hogy lemaradtam egy csomó jó filmről, és rájöttem, h simán tudok úgy kinézni, mint a szereplők. Muhaha (Mirával össze is gyakoroltuk a Mátrix pár jelenetét, komolyan mondom, fel kéne lépnünk ilyenekkel :D) Lenyomoztuk és kinyírtuk a Herceg Feccsét. Tulajdonképpen ijesztő volt az egész, és Herceg is komolyabban megsérült közben, de azért szereztem egy hintadarabot belőle. Miután herceg feltűzte a Sövényben egy naagy tüskére. Miután ajtót nyitott a Másolat odaátra. Dusánnal együtt akciózni jó - együtt élni baromira nem. Az Árnyék jó arc, és néha nagyon gyerek, de ez nem baj, tekintve a srácokat a csapatban. Ugyan rendszeresen a frászt hozza rám, amikor kiderül, hogy megint egyedül ment el Olyan helyekre, és pláne, mert ez a hülye szerződés is kötelez minket.Valamit ki kéne találni. Talán... megvan! Ne a segítségre esküdjünk, mert az amúgy is, és ne az ártást hozzuk fel véteknek! Ezek maguktól értetődnek. Valami maást. Azt, hogy minden hónapban adunk...
További információk