Vera Rakovszky III.
Abban a pillanatban, amikor körbenéztem a bejelentésemet követően, belémhasított egy megérzés - Kephamos itt van! Mintha a helyére kattant volna egy puzzle darab, Hadrian rám nézett, én meg legszívesebben sikoltozva elrohantam volna. Nem tudom, miből jöttem rá. Csak az tartott viszonylag összeszedetten, hogy Réka meghalhat. A többivel foglalkozuunk utána.
Miért nem jött nyíltan? Miért nem jelezte felém, h érkezik?! Ha a vendégeim előtt szeretett volna kellemetlen helyzetbe hozni, akkor kitűnően sikerült neki. Gratulálok. Nem tudom, milyen mélyen volt benne az egészben, hogy pontosan mit is tett, de ... bármit kinézek belőle. Akár még azt is, hogy ő bujtotta fel Krishát, vagy a kis Lasombrát a mérgezésre. Hiszen én is tehettem volna...
Nem tudom, mik a szándékai. Az éj folyamán tisztázódott bennem, hogy nekem mire lenne szükségem, miután a szétdúlt kabinban töprengtem egy kicsit. A Gyermekemre, hogy az ő felügyelete és tanítása lekösse a figyelmemet. Mert azt a bizalmat, azt a szeretet, amire még halandóként vágytam, soha nem kaphatom meg. Nagyon szeretnék megbízni Atyámnak, de.. a francba, tudom, hogy nem tehetem. Ennyi erővel kérhetnék egy-két kortyot véréből is.
Nem csodálom, hogy Antonio nem értette, miért mutatom magamat ilyen sebezhetőnek. Hogy mi viselt meg ennyire. Az éjjel hátralevő részében hagytam kicsúszni a kezemből a dolgokat, hagytam, hogy Antonio és Angelica intézkedjenek és nyomozzanak - nem baj, ilyen szívességet viszonzok én is... szívesen.
A nyomozásnál eljutottunk a felvételekig, ahol Krisha valamit belerak a borba, amit Rékának kínál. Még, ha nem is az a méreg volt, amibe Réka belehalt, érdemel valamit cserébe. Ó, nem olyasfajta kicsinyes bosszút, mint ő próbált... inkább hozzásegítem ahhoz, hogy tényleg ne kötődjön senkihez, ne bízhasson senkiben - közelebb segítem az igazsághoz. És ez nagyon fog fájni neki.
Atyám persze leosztota a népet, mint jó nagybácsi - ezt persze csak most érzem így. Akkor legszívesebben a nyakába borultam volna, annyira egyedül voltam. Főleg azért, mert végül nem vont felelősségre a kis tárgyaláson, amit Antonióval, Angelicával - meg a fodrász közreműködésével folytattunk.
A végén elég volt mosolyogni, és csevegni a lent maradottakkal, míg elintézték a dolgukat fent. Én átadtam a karkötőt és az iratot Atyámnak, és remélem, ez, meg az, hogy láthatott ilyen helyzetben kiegyenlíti a kérésemet, ami Réka elfogadását illeti.
Szeretném amúgy, ha mihamarabb távozna. Mintha, egy kicsitúgy érzem, óvatosan bánna velem. Helyes. Leszek továbbra is kiszámíthatatlan, hisztis leány, és hadd higgye, elolvadok a segítségétől. Ezt nem nehéz prezentálnom, de még mindig jobb, mintha nem tudnék róla.
Azt hiszem, távozása után lecserélem az összes szemlyzetemet, és utazom egy nagyot.
Miért nem jött nyíltan? Miért nem jelezte felém, h érkezik?! Ha a vendégeim előtt szeretett volna kellemetlen helyzetbe hozni, akkor kitűnően sikerült neki. Gratulálok. Nem tudom, milyen mélyen volt benne az egészben, hogy pontosan mit is tett, de ... bármit kinézek belőle. Akár még azt is, hogy ő bujtotta fel Krishát, vagy a kis Lasombrát a mérgezésre. Hiszen én is tehettem volna...
Nem tudom, mik a szándékai. Az éj folyamán tisztázódott bennem, hogy nekem mire lenne szükségem, miután a szétdúlt kabinban töprengtem egy kicsit. A Gyermekemre, hogy az ő felügyelete és tanítása lekösse a figyelmemet. Mert azt a bizalmat, azt a szeretet, amire még halandóként vágytam, soha nem kaphatom meg. Nagyon szeretnék megbízni Atyámnak, de.. a francba, tudom, hogy nem tehetem. Ennyi erővel kérhetnék egy-két kortyot véréből is.
Nem csodálom, hogy Antonio nem értette, miért mutatom magamat ilyen sebezhetőnek. Hogy mi viselt meg ennyire. Az éjjel hátralevő részében hagytam kicsúszni a kezemből a dolgokat, hagytam, hogy Antonio és Angelica intézkedjenek és nyomozzanak - nem baj, ilyen szívességet viszonzok én is... szívesen.
A nyomozásnál eljutottunk a felvételekig, ahol Krisha valamit belerak a borba, amit Rékának kínál. Még, ha nem is az a méreg volt, amibe Réka belehalt, érdemel valamit cserébe. Ó, nem olyasfajta kicsinyes bosszút, mint ő próbált... inkább hozzásegítem ahhoz, hogy tényleg ne kötődjön senkihez, ne bízhasson senkiben - közelebb segítem az igazsághoz. És ez nagyon fog fájni neki.
Atyám persze leosztota a népet, mint jó nagybácsi - ezt persze csak most érzem így. Akkor legszívesebben a nyakába borultam volna, annyira egyedül voltam. Főleg azért, mert végül nem vont felelősségre a kis tárgyaláson, amit Antonióval, Angelicával - meg a fodrász közreműködésével folytattunk.
A végén elég volt mosolyogni, és csevegni a lent maradottakkal, míg elintézték a dolgukat fent. Én átadtam a karkötőt és az iratot Atyámnak, és remélem, ez, meg az, hogy láthatott ilyen helyzetben kiegyenlíti a kérésemet, ami Réka elfogadását illeti.
Szeretném amúgy, ha mihamarabb távozna. Mintha, egy kicsitúgy érzem, óvatosan bánna velem. Helyes. Leszek továbbra is kiszámíthatatlan, hisztis leány, és hadd higgye, elolvadok a segítségétől. Ezt nem nehéz prezentálnom, de még mindig jobb, mintha nem tudnék róla.
Azt hiszem, távozása után lecserélem az összes szemlyzetemet, és utazom egy nagyot.
Megjegyzések