Vera Rakovszky II.
Az első (ámbár kicsiny) kellemetlenség akkor ért, amikor megjelent Hadrian. Talán afelett érzett csalódottságomban, hogy nem Kephamos jött, még kevésbé találtam szimpatikusnak, s így igen sok időmbe telt, mire elszántam magam arra, h váltok vele pár szót - addigra viszont már egyéb problémáim támadtak. Viszonylag gyorsan kialakult társalgás a különböző vértestvérek között, öröm volt nézni, ahogy kóstolgatták egymást.
Krisha, úgy tűnik, komolyan sérelmezett valamit, mert az első öt mondatából három volt több-kevesebb sikerrel elindított sértés. Még jó, hogy nem igazán tudom a szívemre venni, ha a klánomra ejtenek el pár közhelyes utalást - a nagy részével egyet értek. A rossz tapasztalatok, ugyebár.
Réka figyelt, és dicséretére legyen mondva, nem esett le az összesnek, h ő halandó. Tapasztalatot akartam adni neki arról, hogy mit jelent vámpírnak lenni. Túl jól sikerült. Ha jobban figyelek, talán tehetek valamit érte időben. De csak azt láttam, h rosszul lett a bortól - és sokkal jobban érdekelt az, h miként reagál arra, amikor elmondom neki, mik a szándékaim vele, és mik a lehetőségei. Komolyan elgondolkodott rajta - főleg, miután megemlítettem neki, h nem mindenki választhat szabadon.
Átadtam Antonionak a levelet, megnéztem Angelica karkötőjét (itt is bebizonyosodott, h Réka jó döntés volt), összehoztam az árpádkutatót Geoval.
Aztán elszántam magamat, hogy beszélek Hadriannel, hátha megtudom, milyen üzenetet hozott Atyámtól. Valami nagyon furcsa volt benne - annyira, hogy pár pillanatra még válaszolni is képtelen voltam egy egyszerű kérdésére. Réka ekkor esett össze, és az, h esetleg neki bármi baja eshet, minden mást kitörölt a fejemből. Ha számítok bármi hasonlóra, akkor nem vesztem el a fejemet! Keserű tanulság, hogy ne bízzak saját felkészültségemben, és mindig legyen egy "legrosszabb lehetőség" forgatókönyvem.
Rékát az orvos kezére bíztam, de hamar kiderült, hogy perceken belül végez vele valami méreg. Tudatom peremén pislákolt, hogy nem mutathatok gyengeséget, ezért lezárattam a kijáratokat a hajóról, és tudattam a vendégekkel, hogy mivel megsértettek, míg a sértő személye nem tisztázódik, addig nem távozhatnak. Aztán vissza Rékához, aki a halálán volt, és szemmel láthatóan nagyon szenvedett - csak a gyógyszerek tartották eszméletén. A lehetőségekhez képest elvégeztem a Szertartást, és új életre szólítottam Gyermekemet. A Bestiát már nem sok választotta el a tomblástól, de arra még volt erőm, hog a ghoulokra bízzam Réka kiszolgálását. Aztán magamra zártam a kabint.
Krisha, úgy tűnik, komolyan sérelmezett valamit, mert az első öt mondatából három volt több-kevesebb sikerrel elindított sértés. Még jó, hogy nem igazán tudom a szívemre venni, ha a klánomra ejtenek el pár közhelyes utalást - a nagy részével egyet értek. A rossz tapasztalatok, ugyebár.
Réka figyelt, és dicséretére legyen mondva, nem esett le az összesnek, h ő halandó. Tapasztalatot akartam adni neki arról, hogy mit jelent vámpírnak lenni. Túl jól sikerült. Ha jobban figyelek, talán tehetek valamit érte időben. De csak azt láttam, h rosszul lett a bortól - és sokkal jobban érdekelt az, h miként reagál arra, amikor elmondom neki, mik a szándékaim vele, és mik a lehetőségei. Komolyan elgondolkodott rajta - főleg, miután megemlítettem neki, h nem mindenki választhat szabadon.
Átadtam Antonionak a levelet, megnéztem Angelica karkötőjét (itt is bebizonyosodott, h Réka jó döntés volt), összehoztam az árpádkutatót Geoval.
Aztán elszántam magamat, hogy beszélek Hadriannel, hátha megtudom, milyen üzenetet hozott Atyámtól. Valami nagyon furcsa volt benne - annyira, hogy pár pillanatra még válaszolni is képtelen voltam egy egyszerű kérdésére. Réka ekkor esett össze, és az, h esetleg neki bármi baja eshet, minden mást kitörölt a fejemből. Ha számítok bármi hasonlóra, akkor nem vesztem el a fejemet! Keserű tanulság, hogy ne bízzak saját felkészültségemben, és mindig legyen egy "legrosszabb lehetőség" forgatókönyvem.
Rékát az orvos kezére bíztam, de hamar kiderült, hogy perceken belül végez vele valami méreg. Tudatom peremén pislákolt, hogy nem mutathatok gyengeséget, ezért lezárattam a kijáratokat a hajóról, és tudattam a vendégekkel, hogy mivel megsértettek, míg a sértő személye nem tisztázódik, addig nem távozhatnak. Aztán vissza Rékához, aki a halálán volt, és szemmel láthatóan nagyon szenvedett - csak a gyógyszerek tartották eszméletén. A lehetőségekhez képest elvégeztem a Szertartást, és új életre szólítottam Gyermekemet. A Bestiát már nem sok választotta el a tomblástól, de arra még volt erőm, hog a ghoulokra bízzam Réka kiszolgálását. Aztán magamra zártam a kabint.
Megjegyzések