Ostrander Ilona

- Akkor majd improvizálunk! - és ezzel Trimmer úr lezártnak tekintette a kérdést. Igazából már onnantól kezdve annak tekintette, hogy Zebulon kijelentette, nem érzi szükségét az erőfitgtatásnak, és Trimmer úrra hagyja a kis csapat vezetői szerepét.
Ilona felsóhajtott. A terv végre összeállt, és már majdnem minden részlet tiszta volt. Neki csak annyit kell tennie, hogy megkeresi a delikvenseket, és jelzi, ha elindulnak. Aztán leelőzi őket, csatlakozik a lakás előtt várakozó másik háromhoz, Fátyolba burkolja az idősebbik gangrelt, és amikor a ventrue a lakás előtt elkapja az egyik delikvens tekintetét, hátulról megkarózzák őket, kihasználva azt a pillanatot, amíg még nem támadnak.
A bármi balul üt ki kérdésre csak az improvizáció válasz született.
Nyomasztó. Jóformán ismeretlen vértestvérekkel együtt megy kommandózni - nem mintha attól tartott volna, hogy bárki meglátja, de... Ilona őszintén remélte, a társai értenek a feladatukhoz tisztségüknek megfelően. Ha korábban tájékoztatják, talán utánanéz mindennek, meg megkérdi Aradi urat, mit javasol - mégiscsak neki van nagy tapasztalata ezen a téren.
Túl sokáig tartott a megbeszélés, már ez is gyanút kelthetett volna. Következő éjjel ébredés után indultak Dunaújvárosba. Teherautó, karók, minimális felszerelés. Ha valóban rutinfeladat, akkor nincs aggodalomra ok.

Ilona viszonylag gyorsan megtalálta a megfelelő lebujt, benne a két vámpírral.
- Még vacsoráznak egyet, most láttak neki leitatni az áldozataikat.
Aztán várakozott. Egy darabig a kocsmában, aztán egy alkoholtól elcsavart fejű átlátot az Álarcán, így biztonságosabbnak érezte a kocsma előtt megvárni a fejleményeket.
- Elindultak, a vacsorájukkal. Hazafelé tartanak.
- Rendben, kövesd őket. Hátha a parkban elkapjuk őket!
A parkban pár hajléktalan aludt, meg valakik a bokrokban nem aludtak, de a ki csoport nem állt meg.
- Továbbmennek, mindjárt megérkeznek. Előre menjek?
- Ne, kövesd őket. Várjuk meg, mit tesznek
A delikvensek bekísérték áldozataikat a lakásba, a kommandóscsapat meg kint maradt. Ilona is megérkezett a többiekhez, és érdeklődve kérdezte, mi a következő lépés, mert a nagyszerű tervnek most lett annyi.
- Várunk - így Trimmer úr. Ellentmondást nem tűrően. - Zebulon úr egy állattal megfigyeli a helyiséget - intett a bagolyhuhogás felé.
- Bemennek a simaszőrűek. Lekapcsolják a fényt. Fajfenntartanak. Elmegy kétsimaszőrű, akikből az egyik hosszúszőrű lett. Visszajönnek ezüstszínű csillogókkal, és megszúrkálják a földön fekvőket. Elviszik a földön fekvőket. Bemennek egy másik lyukba
- Mit teszünk?
- Várunk kettőig.
Ilona alapvetően türelmes vámpír volt. De az még az ő idegeit is kezdte kikezdeni, hogy a vezető először egy laza mondattal leállítja a létező tervet, talán, hogy improvizálhasson (szentségtelen szó, ha mégegyszer kiejti, én.. én...) aztán megvárja, míg nem tudunk semmit a szituációról.
-Zebulon úr körbenézhetne bent.
Valóban. Van szellőzőnyílás a fürdőszobában, meg a klotyóban is. Zebulon urat mégis jobban érdeklik az elméleti megfontolások, miszerint vízen keresztül mennyi idő átszivárogni? Sok. A körmét nézegeti, ő aztán nem megy be a szellőzőn keresztül. Ilona türelmét vesztve végre felmegy a lakáshoz, hátha be sem zárták - aztán megkönnyebülten veszi észre a levélszekrényt/ bedobót az ajtón. Bár nem fér a fejében, hogy a francba nem néztek itt körbe a többiek, amíg vártak a delikvensekre...
-Zebulon úr! Itt talán átjuthat.
A gangrel beszivárog, végre, aztán csönd.
-Nyisd már ki! - sziszegi a nosferatu, mintegy magának,a ztán olyan egy perc elteltéve bepillant a nyíláson.