Súra - végjáték II.

Végül egy helyre kerültek a vámpírok és a mágusok. A vezetők összegyűltek a luxusétteremben, a kétszámjegyű emeleten valahol Chicago fölött.

Nem félünk, nem félünk. A bal oldalon egy többszáz éves halott, a jobb oldalon egy fiatalabb, de idősebbnek tűnő élő, egy cégóriás és a mágusok vezetője. Közüttük szorong három kezdő mágus, és két frissen halt vámpír.
Csak egy tárgyalás. Csak szeretnék tisztázni, mi folyik a városban.

Udvarias kérdések, nyugodt szavak - valóban a vámpírhercegnek segítünk a Hierarch-val szemben?! Csak megfigyelünk, hisz mi hoztuk össze az információikat erre a szintre. Csak szóljunk, ha gáz van...

A Hierarch aztán megszólal. Elmond egy álmot, beszél a megváltásról, meg akarja mutatni fejében az izét - és végre megnyugszom. Jól döntöttünk. Ezen a trónon rossz ember van. (Csak nekünk sem kéne a ketyegő bomba közelében lenni). Szépen, sorban minden fiatal mágus és vámpír nyilatkozik a helyzetről. Senki nem kiabál, h DEHISZEZEGYÁLLATFUUUUTÁÁÁS! de nagyon szeretne mindenki. A vámpírherceg időt húz, mi több mondatban kifejtjük a fentit...

... aztán robbanás, azok ott egymásnak esnek...
... éppen túlélünk... Alekszij kirángat a megmaradt gerendákra...

...

(és a mesélő összefoglal)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ostrander Ilona

Barbara

Karel