Karel
Nah, megint egy nap, beesett egy vizihulla a nappaliba, feldaraboltunk egy tintaizét, Eliszkának megmutattam a Másik oldalt. Asszem.
Kezdek hozzászokni? Nemtom, leszarom.
De most komolyan. Kiderül az albérletről, hogy egy kapu nyílik oda... érted bmeg, a nappaliba, és még át is jön rajta valami szerencsétlen. Akinek sikerült nettó öt perc alatt felbasznia az agyamat. Okéoké, értemén, sokk megminden, de az mindig idegesít, ha valaki nem kér segítséget, még akkor sem, ha valóban szüksége lenne rá. Hogy még ő tesz nekem szívességet azzal, hogy segíthetek neki. Gváhh.
Hálistennek, úgy tűnik, lepereg a hulláról minden, és nem vág be évezredes sértődést, ergo még a végén ki is jövünk majd valahogyan. Meg lehet, h csak én vagyok túlérzékeny (mittomén, nemsokára megjön... ööö... nekünk van egyáltalán menstruációnk még? Nah, majd kiderül.)
Azonnal megpattantunk szállodába, bár előtte Árnyék lekötelezte magát Elizának, mert kijött szakérteni a kapuhoz. Ezt igazán megspórolhattuk volna. Miafasznak azonnal mindennel máshoz rohanni?
DM klubban az abszinttól Herceg kissé megkattant, rajta kéne tartani a szememet (ohh, a beidegződések, mi?)... nem, nem jó, h mintha... mintha visszamenne az... áhhh. Valami nincs vele rendben.
Másnap már tagadott mindent.
Megnéztük Vizihulla lakását és Másolatát, aztán rövidúton kinyírtuk (ill. Herceg törte el végül a nyakát), Ifrit feldarabolta, és átvittük kettővel odébb a Panelba, Csúnyához. Én még mindig azt tartom, a saját Másolatomat én akarom... megölni. Hülyén hangzik, de ez személyes ügy. Ezzel nekem kell szembenéznem. Segítséget elfogadok, de akkor, amikor én akarom, nem ad hoc, mint Eliszkáék esetében. Nna.
Ja, Vizihulla összenövesztette az apja szemét. Érdekes. Ijesztő. Azért... ez érdekes kérdéseket vet fel - vajon velünk mennyir lenne kíméletes, ha úgy hozza a szükség? Asszem, ha megmarad a csapatban, akkor muszáj a szerződést rá is kiterjeszteni. Bár, miért maradna? Semmi nem köt minket egymáshoz, csak a véletlen, és nem úgy néz ki, mint akinek kötődésre van szüksége.
Aztán Eliszka. Jólvan, kipróbáljuk, működhet-e így a barátság. csak ez... olyan egyenlőtlen. De... hm, kiderül.
Jelenleg jó a buli, Petr-rel beszélgetni is lehet, és jó ez. Jó, ha van hova hazatérni. De én nem otthont akarok teremteni, én fel akarom fedezni a világot.
Kezdek hozzászokni? Nemtom, leszarom.
De most komolyan. Kiderül az albérletről, hogy egy kapu nyílik oda... érted bmeg, a nappaliba, és még át is jön rajta valami szerencsétlen. Akinek sikerült nettó öt perc alatt felbasznia az agyamat. Okéoké, értemén, sokk megminden, de az mindig idegesít, ha valaki nem kér segítséget, még akkor sem, ha valóban szüksége lenne rá. Hogy még ő tesz nekem szívességet azzal, hogy segíthetek neki. Gváhh.
Hálistennek, úgy tűnik, lepereg a hulláról minden, és nem vág be évezredes sértődést, ergo még a végén ki is jövünk majd valahogyan. Meg lehet, h csak én vagyok túlérzékeny (mittomén, nemsokára megjön... ööö... nekünk van egyáltalán menstruációnk még? Nah, majd kiderül.)
Azonnal megpattantunk szállodába, bár előtte Árnyék lekötelezte magát Elizának, mert kijött szakérteni a kapuhoz. Ezt igazán megspórolhattuk volna. Miafasznak azonnal mindennel máshoz rohanni?
DM klubban az abszinttól Herceg kissé megkattant, rajta kéne tartani a szememet (ohh, a beidegződések, mi?)... nem, nem jó, h mintha... mintha visszamenne az... áhhh. Valami nincs vele rendben.
Másnap már tagadott mindent.
Megnéztük Vizihulla lakását és Másolatát, aztán rövidúton kinyírtuk (ill. Herceg törte el végül a nyakát), Ifrit feldarabolta, és átvittük kettővel odébb a Panelba, Csúnyához. Én még mindig azt tartom, a saját Másolatomat én akarom... megölni. Hülyén hangzik, de ez személyes ügy. Ezzel nekem kell szembenéznem. Segítséget elfogadok, de akkor, amikor én akarom, nem ad hoc, mint Eliszkáék esetében. Nna.
Ja, Vizihulla összenövesztette az apja szemét. Érdekes. Ijesztő. Azért... ez érdekes kérdéseket vet fel - vajon velünk mennyir lenne kíméletes, ha úgy hozza a szükség? Asszem, ha megmarad a csapatban, akkor muszáj a szerződést rá is kiterjeszteni. Bár, miért maradna? Semmi nem köt minket egymáshoz, csak a véletlen, és nem úgy néz ki, mint akinek kötődésre van szüksége.
Aztán Eliszka. Jólvan, kipróbáljuk, működhet-e így a barátság. csak ez... olyan egyenlőtlen. De... hm, kiderül.
Jelenleg jó a buli, Petr-rel beszélgetni is lehet, és jó ez. Jó, ha van hova hazatérni. De én nem otthont akarok teremteni, én fel akarom fedezni a világot.
Megjegyzések