... minket vár a viláááág...
khm.
Szóval baromi másnap. Egy nap múlva, vééégre. A darkbuli úgy folytatódott, hogy sikeres bemutatkozásunk után elmentünk kávézni a gyönyörűszépséges ikrekkel, esküt tettünk, hogy igazat szólunk vala, vagy csúfuljon el orcánk egy napig vagy vmi hasonló, aztán megtudtuk, hogy vannak így mások is, akiket elvittek Azok, és visszajöttek. És így már jobb, akárhogy nézem. Túl sok mindent nem értek és tudok még, de kezd kirajzolódni valami kép.
Némi szívfájdalommal ugyan, de úgy döntöttem, nem élek az Ikrek felajánlásával, hogy aludjak náluk (mint a többiek), mert nekem még tartanom kellett a kapcsolatot Eliszkával, ha már azt hazudtam, hogy ugyanaz vagyok, aki itt volt három éven keresztül, csak épp megszállt valami, és semmire nem emlékszem (hazudok össze-vissza, ha legalább konzekvens lennék, anyám). Szal visszamentem a gótok közé, megpróbáltam jól érezni magam, de mire lett volna valami... bár, őszintén szólva a srác nem ragadt meg az emlékezetemben, csak a telefonszáma... szal addigra döntöttek úgy a wiccáscsajok, h lépnek. Ez is lefújva. De legalább aludtam, és nem rúgtam be nagyon vészesen. Belekeveredtem Eliszka előtt a hazugságokba, egyelőre nem tudom, hogy jövök ki ebből, asszem előbb el kell intéznem Másolat.
Másnap átmentem a többieket összeszedni - megint belaktunk egy lakást a tulajok jelenléte nélkül, ebben kezd gyakorlatunk lenni. Ezúttal elmosogattam, Meg Árnyék másnaposságán próbáltam segíteni valahogyan - nem szóltak neki az éjjel, h fájni fog a feje, ha mindent összeiszik? Ja, ezek elmentek nélkülem partizni, hörr, Alekszij megint szerzett magának valakit éjszakára, höhö. Megjött Irina, ezúttal az ő ruhatárából öltöztem fel, és mentünk és bemutatkoztunk a Tavaszi Udvarnak. Meg az is nekünk, alaposan... Jajj.
Arra figyeltem, hogy emlékezzek mindenre... csak... nos. Tökéletesen megértem őket. Vannak dolgok, amiket nem lehet csak úgy egyszerűen kezelni. De, ha élni akarunk, akkor muszáj elfeledkezni róluk addig, amíg épp nem aktuálisak.
Félek a jövőtől, a jelentől - a legkézenfekvőbb az volt, h a problémák regisztrálása után belefeledkezzek abba, ami jó. És ebben a Tavasz baromi profi. ... .... azért még másnap van.
folyt köv.
khm.
Szóval baromi másnap. Egy nap múlva, vééégre. A darkbuli úgy folytatódott, hogy sikeres bemutatkozásunk után elmentünk kávézni a gyönyörűszépséges ikrekkel, esküt tettünk, hogy igazat szólunk vala, vagy csúfuljon el orcánk egy napig vagy vmi hasonló, aztán megtudtuk, hogy vannak így mások is, akiket elvittek Azok, és visszajöttek. És így már jobb, akárhogy nézem. Túl sok mindent nem értek és tudok még, de kezd kirajzolódni valami kép.
Némi szívfájdalommal ugyan, de úgy döntöttem, nem élek az Ikrek felajánlásával, hogy aludjak náluk (mint a többiek), mert nekem még tartanom kellett a kapcsolatot Eliszkával, ha már azt hazudtam, hogy ugyanaz vagyok, aki itt volt három éven keresztül, csak épp megszállt valami, és semmire nem emlékszem (hazudok össze-vissza, ha legalább konzekvens lennék, anyám). Szal visszamentem a gótok közé, megpróbáltam jól érezni magam, de mire lett volna valami... bár, őszintén szólva a srác nem ragadt meg az emlékezetemben, csak a telefonszáma... szal addigra döntöttek úgy a wiccáscsajok, h lépnek. Ez is lefújva. De legalább aludtam, és nem rúgtam be nagyon vészesen. Belekeveredtem Eliszka előtt a hazugságokba, egyelőre nem tudom, hogy jövök ki ebből, asszem előbb el kell intéznem Másolat.
Másnap átmentem a többieket összeszedni - megint belaktunk egy lakást a tulajok jelenléte nélkül, ebben kezd gyakorlatunk lenni. Ezúttal elmosogattam, Meg Árnyék másnaposságán próbáltam segíteni valahogyan - nem szóltak neki az éjjel, h fájni fog a feje, ha mindent összeiszik? Ja, ezek elmentek nélkülem partizni, hörr, Alekszij megint szerzett magának valakit éjszakára, höhö. Megjött Irina, ezúttal az ő ruhatárából öltöztem fel, és mentünk és bemutatkoztunk a Tavaszi Udvarnak. Meg az is nekünk, alaposan... Jajj.
Arra figyeltem, hogy emlékezzek mindenre... csak... nos. Tökéletesen megértem őket. Vannak dolgok, amiket nem lehet csak úgy egyszerűen kezelni. De, ha élni akarunk, akkor muszáj elfeledkezni róluk addig, amíg épp nem aktuálisak.
Félek a jövőtől, a jelentől - a legkézenfekvőbb az volt, h a problémák regisztrálása után belefeledkezzek abba, ami jó. És ebben a Tavasz baromi profi. ... .... azért még másnap van.
folyt köv.
Megjegyzések