jesszus. utálom, ezt nagyon utálom. de legalább egy darabig van pénzünk, élvezzük, amíg lehet. az eltelt időt nem vehetik el tőlünk - legalábbis roppantmód remélem. (De elvehetik bazdmeg, mér ne vehetnék, totálbiztos vagyok benne, h van az a csiribú vagy az a lobotómia, ami elveheti.)

szal akkor szarban vagyok. vagy nemtom. Eliszka, úgy tűnik, találkozott Másolattal, és a wiccaokkultista barátosnéja meg rákkattant a témára, és engem hisznek a csúnyagonosz izének. Amit persze kikérek magamnak, mer' se csúnya, se gonosz. Az izé, az stimmelhet. És erről persze annak a kib őszudvarnak kell hamarabb tudnia, és szórakoznia, meg kíváncsian várakoznia, h hogyan mászok ki a vödörből. Tudjátok mit? Baromira nem érdekel. Vagy megoldom, vagy nem, de le sza rom, h milyen következtetéseket vonnak le.
A barátokat meg azért tartja az ember, h ne legyen szükség ellenségekre... jólvan, tudomén, h jószándék, és vannak emberek, akiket leszoktat a ráijesztés a kutakodástól, de ... ők csak bizonyítékot kaptak arra, h valami baromira nem stimmel.
Bár, legalább láttam Csodaijesztő Alekszijt, és egy pillanatra... egy pillanatra átfutott rajtam, h valaki utánunk jött a panelek közül, aztán rájöttem, h nem, mert velünk.

Viszont baromi büszke vagyok magamra, profin követek embereket. És tudok lőni, és - kurvára nem vagyok büszke, de mondom, hátha ettől jobb lesz - és erről jut eszembe, az Ifrit, meg a verekedés a lőtér mellett, és nagyon szeretem ezeket az ... embereket... még a villámszeműt is az álmomban, még azt a furaszájú Csúnyát is, mert ... mert megtehetem. Nehogy elvesszek már a paranoiában meg az összeesküvéselméletekben - wazz, hát onnan jövök.
Talán Ősz udvar.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ostrander Ilona

Barbara

Karel