Egy alkimista-diák naplója

45. esztendő, Vágy úrnő hava, 12.

Természetes akkor jut kevesebb időm és energiám megörökíteni az eseményeket, amikor valóban lenne mit megírni. Akár még történelminek nevezhető időket is élhetünk - bár ez, mint tudjuk a történelmi időket megélő személyeknek roppant megterhelő is lehet. Eszem ágában sincsen örülni annak, hogy mindez megtörtént velünk, és nem szeretném, ha ez a mesés ív folytatódna.

Most csend van és nyugalom, a múlt hét problémái távolinak tűnnek. Valami megfoghatatlan szomorúság és aggodalom ugyan elfog, ha számba veszem az eseményeket, de mindez most lényegtelennek tűnik a végtelen tenger előtt, az örök morajlásban.

Hétfőnap reggel kezdődött.
Saville lent ült már egy tea mellett, és olvasott a reggeli halvány fényben, mire lebotorkáltam a lépcsőn.
- Ezt nézd meg, nem fog tetszeni.Mondanám, hogy jó reggelt, de kicsit bizarr lenne.
Elvettem tőle a papírtekercset, amit szemlátomást valahova egyszer már felerősítettek.

"A főiskola vezetősége tájékoztatja a hallgatókat a hét végén életbe lépő szigorított regulákról:
• a campus területén tilos az alkohol árusítása és nyílt színi fogyasztása
• a hallgatók csak előzetes bejelentéssel hagyhatják el a campus területét
• a campus területén tilos a fegyver nyilvános viselése
• a campus területén tilos a nem oktatáshoz kötődő, be nem jelentett, tíz főt meghaladó gyűlés tartása"

- Na mit szólsz? - nézett rám, miután elolvastam és szemöldökömet ráncolva ledobtam az asztalra.
- Csodás. Megint történt valami?
Saville megvonta a vállát és intett a letámasztott könyve felé:
- Fogalmam sincs mi történt, éppen most olvasom az iskolai regulák archívumát, de ilyen még nem volt. A nemesenszületettek fegyverviselését még soha nem korlátozták korábban. És a csoportosulás tilalma is csak járványok esetén jellemző.
Belenéztem én is a könyvbe Saville válla fölött, aztán leültem, és nekiálltam a reggelinek, amit Saville szerzett még a hajnal során.
- Ezek szerint valami ... nagy ... probléma lehet, amiről még csak nem is mondanak semmit. Ok nélkül nem hoznának ilyen rendeleteket. Meg kéne kérdezni valakit a dékáni hivatalban.
- Kerültem egyet arrafelé, áll a bál, vagy negyvenen tömörültek az iroda előtt, és nem tűntek túl boldognak.
- Gondolom, nem oktatási célból.
- Nem, inkább káromkodási célból. Van aki nem szereti ha korlátozzák a ... khm... szüleitől származó jogait. Én momentán leszarom, eddig sem hordtam magamnál tőrt.

Ekkor dörömböltek az ajtónkon. Saville felkelt, ajtót nyitott Railának, aki alacsony törpe méretéhez képest hatalmas vehemnciával vetette bele magat egyik székünkbe.
- Hehh... máhh... látom... nehhhed... hhh... svan... 'lyened... hehhh... - mutatta a kezében szorongatott papírtekercset.
- Szervusz, látom, te is korai kelő vagy - intettem felé a reggeli fölül.
- Elmentem a kapuhoz a postámért, zárva volt a kapu és külsős városőrök álltak mellette. A főkapumester nagyon ideges volt - alig akarta ideadni a leveleimet. Cserébe letéptem a hirdetményt. Aztán jöttem ide, hátha Saville többet tud erről, hogy mi ez.

Saville visszaült a reggelijéhez és megcsóválta a fejét.
- Provokálni próbálnak minket? - mondtam ki az első gondolatomat.
- Nem jellemző, ha minden fontos helyre kiraktak egy hirdetményt, akkor az... ööö... legyen mondjuk ötven ív papír, az kb. 30 ezüst. Kicsit költséges szórakozás lenne...
Csak azért, hogy provokáljanak - Saville megvonta a vállát - Különbenis, minek szórakoznának? Nekem ez egy kicsit bűzlik... A fegyverviselés korlátozását szerintem egy ideje - mondjuk tavaly óta - fontolgatják, az alkoholtilalom valószínűleg ugyanígy hozzá lett csapva mellékesen. Engem a bezártság és a csoportosulás tilalma aggaszt...
- Ilyesmit akkor szoktak elrendelni, ha tartanak azoktól, akiket korlátoznak.
De a diákoktól miért tartana bárki? Mármint, úgy értem, mi okuk lenne tartani a csoportosulásoktól? - megpróbáltam beindítani az agyműködésemet, hátha hatott már valamennyit a tea.
- Én nem hallottam semmi titkos csoportosulásról... - szúrta közbe Raila
- Ha titkos akkor hogy hallhattál volna róla? - nézett rá Saville kis mosollyal szája sarkában.
- Én... nem tudom, csak mondtam...
- Á-há! Tehát van titkos csoport amiről nem hallottál? - kontráztam rá, mire bátyám félrenyelte a teát, de úgy, hogy az orrán jött ki.
Kopogtak.
(folyt. köv.)