Szia Suzanne,
nem tudom, a nagy és rámtelepedő problémákat, vagy a sok kicsit utálom jobban. Tényleg nem tudom. Végre sikerült eltemetni teljesen nagybátyánkat és unokanővérünket. Kedd este kimentünk a temetőbe, Jeannal és Valentinus atyával, aki minden félelmem ellenére tökéletesen segített.
Nem is, talán kezdem hétfővel, mert munka előtt meglátogattam Hervét. Csak úgy, látni a fejét, váltani vele pár szót, ilyesmi. Elvonni a figyelmemet a közelgő kedd estéről. Tulajdonképpen értem, hogy miért kérdezte meg, segítségért jöttem-e... de basszus. Nem. Illetve, ami segítséget tudott adni, azt azzal megadta, hogy nem hajtott el. Namindegy.
Kedd délelőtt betoppant Guido 12 szál fekete tulipánnal Párizsból. Vámpír-tulipánok. Este ment vissza, ment tovább, repült el megint messze. Kezdem komolyabbnak gondolni, mint alapból vettem volna egy kétéjszakás kapcsolatot. Erre mondjuk furcsa gondolni, mert... mert olyan lelkesen magyaráztam nem is olyan régen, hogy nehem, normális emberrel nem tudok elképzelni hosszabb kapcsolatot. Na, mondjuk Guido se normális ember a folyamatos úton levésével, és ez közel nem hosszabb kapcsolat.
Este aztán megpróbáltam eltölteni az időt a temetői mókáig, úgyhogy kimentem a folyópartra sétálni. Először a Lucassal futottam össze, akit nem volt nehéz meggyőzni róla, hogy tartson a hamarosan befutó Xanderékkal - azért rendesen megijedtem, amikor a srác fején megjelent az a piros pötty. Szeráf. De legalább utána sétáltam vele a parton, szólt róla, h Hervé követ...
Nna, asszem itt kellett volna bevárnom. Vagy motorozás közben egyszerűen félreállni, és lebuktatni vagy valami. Persze, túlélte.
Azt történt ugyanis, hogy átmásztunk a kerítésen,elnavigáltunk rokonaink sírjához, nekiláttak ásni, de nekem meg feltűnt valami fura hang. Elindultam az irányába, megnézni, mi az, hátha nem zombi. A zöldes fény stimmelt, de Tabitát találtam a földön fulladozó Hervével - valahogy sikerült a csajt észretéríteni, hogy bármit is csinál azonnal hagyja abba. Aztán Tabita bocsánatkérés és magyarázkodás után csatlakozott hozzánk, visszamentünk, ott meg Jeanról horzsolták le a kavicsok bőrt, mire megérkeztünk. Valamit kántált Valentinus, közben ap... a nagybátyámmal megbeszéltem, hogy meghalt, és nem én öltem meg. Aztán Tabita átkísérte őt vmi fekete lyukon.
Valntinus Hervével kiástatta unokanővéremet is, aztán a szellem meg akart szállni, és ezt a pillanatot választotta Tabita arra, hogy eltörje a medencémet, vagy valami hasonló. Állítólag. Előtte még Hervével is volt valami, de az nagyon nem tiszta.
Megint kis kihagyással ébredtem. Állítólag unalmas rész maradt ki - de ezt már unom. Állandóan túl hamar elájulok.
Azóta háromfősre csökkent az Érinthetetlenek szövetsége, Avril és Guilaume összevesztek, sőt, Sandmannek sikerült engem is megbántania, ami hihetetlen eredmény. Szerda este Aimée felvett futárnak. Übertitkos nem beszélhetek róla futárnak. Királyság.
Lehet, hogy mostanában hisztis és dühös leszek.
nem tudom, a nagy és rámtelepedő problémákat, vagy a sok kicsit utálom jobban. Tényleg nem tudom. Végre sikerült eltemetni teljesen nagybátyánkat és unokanővérünket. Kedd este kimentünk a temetőbe, Jeannal és Valentinus atyával, aki minden félelmem ellenére tökéletesen segített.
Nem is, talán kezdem hétfővel, mert munka előtt meglátogattam Hervét. Csak úgy, látni a fejét, váltani vele pár szót, ilyesmi. Elvonni a figyelmemet a közelgő kedd estéről. Tulajdonképpen értem, hogy miért kérdezte meg, segítségért jöttem-e... de basszus. Nem. Illetve, ami segítséget tudott adni, azt azzal megadta, hogy nem hajtott el. Namindegy.
Kedd délelőtt betoppant Guido 12 szál fekete tulipánnal Párizsból. Vámpír-tulipánok. Este ment vissza, ment tovább, repült el megint messze. Kezdem komolyabbnak gondolni, mint alapból vettem volna egy kétéjszakás kapcsolatot. Erre mondjuk furcsa gondolni, mert... mert olyan lelkesen magyaráztam nem is olyan régen, hogy nehem, normális emberrel nem tudok elképzelni hosszabb kapcsolatot. Na, mondjuk Guido se normális ember a folyamatos úton levésével, és ez közel nem hosszabb kapcsolat.
Este aztán megpróbáltam eltölteni az időt a temetői mókáig, úgyhogy kimentem a folyópartra sétálni. Először a Lucassal futottam össze, akit nem volt nehéz meggyőzni róla, hogy tartson a hamarosan befutó Xanderékkal - azért rendesen megijedtem, amikor a srác fején megjelent az a piros pötty. Szeráf. De legalább utána sétáltam vele a parton, szólt róla, h Hervé követ...
Nna, asszem itt kellett volna bevárnom. Vagy motorozás közben egyszerűen félreállni, és lebuktatni vagy valami. Persze, túlélte.
Azt történt ugyanis, hogy átmásztunk a kerítésen,elnavigáltunk rokonaink sírjához, nekiláttak ásni, de nekem meg feltűnt valami fura hang. Elindultam az irányába, megnézni, mi az, hátha nem zombi. A zöldes fény stimmelt, de Tabitát találtam a földön fulladozó Hervével - valahogy sikerült a csajt észretéríteni, hogy bármit is csinál azonnal hagyja abba. Aztán Tabita bocsánatkérés és magyarázkodás után csatlakozott hozzánk, visszamentünk, ott meg Jeanról horzsolták le a kavicsok bőrt, mire megérkeztünk. Valamit kántált Valentinus, közben ap... a nagybátyámmal megbeszéltem, hogy meghalt, és nem én öltem meg. Aztán Tabita átkísérte őt vmi fekete lyukon.
Valntinus Hervével kiástatta unokanővéremet is, aztán a szellem meg akart szállni, és ezt a pillanatot választotta Tabita arra, hogy eltörje a medencémet, vagy valami hasonló. Állítólag. Előtte még Hervével is volt valami, de az nagyon nem tiszta.
Megint kis kihagyással ébredtem. Állítólag unalmas rész maradt ki - de ezt már unom. Állandóan túl hamar elájulok.
Azóta háromfősre csökkent az Érinthetetlenek szövetsége, Avril és Guilaume összevesztek, sőt, Sandmannek sikerült engem is megbántania, ami hihetetlen eredmény. Szerda este Aimée felvett futárnak. Übertitkos nem beszélhetek róla futárnak. Királyság.
Lehet, hogy mostanában hisztis és dühös leszek.
Megjegyzések