Átok
Kedves Suzanne!
Megkaptam a képedet, ami Louis-vel pózoltok Madagaszkáron. Jól jött, mert volt egy rossz, illetve egy kellemetlen, ámbár jó hírem a szövetség számára: egyrészt el kellett mesélnem, hogy elátkoztak, és nem mehetek a Sövénybe, illetve reggel Ashraf megkérdezte, hogy hozzá akarok-e költözni, és én igent mondtam. És este már költöztem.
Sabine megsértődött, lekiabálta Avrilt, aki ezen teljesen kiborult, az átokkal meg nem tudtak mit kezdeni. Úgyhogy este mentem tovább Valentinushoz.
No igen, történtek dolgok, mióta visszaérkeztem Genfből. Megérkezésem másnapján Marát egyelőre Valentinnél hagyva mentem Aiméehez jelenteni a küldetés sikeréről ill. a bonyodalmakról (elrablás, Sövény- és Árkádiajárás, és a Valentinnél pihenő Mara). Ó, igen. Valentin azt mondta, nem szól senkinek a mágusról, mert abból további problémák lehetnek.
Aiméenél megvártam, amíg Szeráf is megbeszél, aztán elbúcsúztunk egy időre. Eadra vitt be a városba, ott érte utol a telefon, hogy méguis inkább a vasútállomáshoz vigyem - ott Ashraf vigyorogva fogadott, hogy vele tartok Németországba elintézni a papírjaimat meg az "ellopott" pisztolyomat. Péntekre értünk vissza Orleans-ba, közbenmegnéztük az ipartelep posztapokaliptikus maradványait - meglett a késem, amit karácsonyra kaptam Szeráftól! - , kijártuk a német bürokráciát, utaztunk egy csomót minden váratlan esemény nélkül.
Hazaérve meglehetősen fagyos hangulat fogadott a lakásban, Avril és Zumie még mindig nem békültek ki, és nem egyeztek meg a lakásvásárlásban sem. Kiderült, h időközben Mara nagyjából rendbe jött, és elengedték messze, még Sinclairt avatták be az ügybe, és senki mást.
Hétvégére Szeráf Sabine-nel együtt elvitt agyaggalambot lőni a városon kívülre. Megkaptam Mara üzenetét, benne egy titkosított mondattal, amit már a kocsiban ülve fejtettem meg. Fellángolt zölden, zöld taknyot hagyott maga után mosolygós arc formájában. Ne menjek a sövénybe, meg vagyok átkozva. Király.
Vasárnap Sinclairt látogattam meg a kérdéssel, hogy ez mi, és miért, és hogyan, és tud-e segíteni. Felajánlotta, hogy hipnotizál, hátha, kiderül, hogy ki átkozott el.
Megtette. Láttam magamat kislány koromban, ahogy látom anyámat egy kocsiban, láttam magamat Árkádiában egy kórházban.... és láttam magamat egy pince padlóján feküdni, ahogy elátkoz egy fekete mágus. És Sinclair-rel megígértük egymásnak, hogy nem meséljük el senkinek vagy 10 évig, hogy mitől olyan ijesztő ez az egész. Hajnalban jött értem Ashraf.
Na, kedd este aztán, már költözés után Valentinus kiderítette, hogy démoni átok (beleégett egy kereszt a kezébe ennek kiderítése alatt), és sajnos arra is rávilágított, hogy az átok hatása idővel egyre nőni fog. Ha nem szüntetjük meg, akkor a vége az elsz, hogy a démon rajtam keresztül fog a világra jönni, vagy egyéb hasonló rettenet. Ja, mondjam el Ashrafnak, mert ha ez bekövetkezik, akkor neki kell majd ... megölnie. Csodás.
Csütürtök este pedig sikerült a WC-ből ajtót nyitnom a semire, aztán visszacsukni, aztán kómába estem, és következő szerda hajnalban sikerült Sinclair-nek felébresztenie. Közben, ha jól értettem, amit a Kobold mondott, őt JJ kirúgta a Borostyánudvarból, JT még mindig a Sövényben van, Valentinus felvette a kapcsolatot valami vatikáni tittkosizékkel... de egyelőre még nincs megoldás. Legalább élek, meg ébren vagyok meg ilyenek.
Találkoztam Hervével - hát... tényleg csak nekem furcsa a viselkedése? Olyan üres, mintha robotpilótára kapcsolta volna az érzelmeit, vagy nemtom.
Megkaptam a képedet, ami Louis-vel pózoltok Madagaszkáron. Jól jött, mert volt egy rossz, illetve egy kellemetlen, ámbár jó hírem a szövetség számára: egyrészt el kellett mesélnem, hogy elátkoztak, és nem mehetek a Sövénybe, illetve reggel Ashraf megkérdezte, hogy hozzá akarok-e költözni, és én igent mondtam. És este már költöztem.
Sabine megsértődött, lekiabálta Avrilt, aki ezen teljesen kiborult, az átokkal meg nem tudtak mit kezdeni. Úgyhogy este mentem tovább Valentinushoz.
No igen, történtek dolgok, mióta visszaérkeztem Genfből. Megérkezésem másnapján Marát egyelőre Valentinnél hagyva mentem Aiméehez jelenteni a küldetés sikeréről ill. a bonyodalmakról (elrablás, Sövény- és Árkádiajárás, és a Valentinnél pihenő Mara). Ó, igen. Valentin azt mondta, nem szól senkinek a mágusról, mert abból további problémák lehetnek.
Aiméenél megvártam, amíg Szeráf is megbeszél, aztán elbúcsúztunk egy időre. Eadra vitt be a városba, ott érte utol a telefon, hogy méguis inkább a vasútállomáshoz vigyem - ott Ashraf vigyorogva fogadott, hogy vele tartok Németországba elintézni a papírjaimat meg az "ellopott" pisztolyomat. Péntekre értünk vissza Orleans-ba, közbenmegnéztük az ipartelep posztapokaliptikus maradványait - meglett a késem, amit karácsonyra kaptam Szeráftól! - , kijártuk a német bürokráciát, utaztunk egy csomót minden váratlan esemény nélkül.
Hazaérve meglehetősen fagyos hangulat fogadott a lakásban, Avril és Zumie még mindig nem békültek ki, és nem egyeztek meg a lakásvásárlásban sem. Kiderült, h időközben Mara nagyjából rendbe jött, és elengedték messze, még Sinclairt avatták be az ügybe, és senki mást.
Hétvégére Szeráf Sabine-nel együtt elvitt agyaggalambot lőni a városon kívülre. Megkaptam Mara üzenetét, benne egy titkosított mondattal, amit már a kocsiban ülve fejtettem meg. Fellángolt zölden, zöld taknyot hagyott maga után mosolygós arc formájában. Ne menjek a sövénybe, meg vagyok átkozva. Király.
Vasárnap Sinclairt látogattam meg a kérdéssel, hogy ez mi, és miért, és hogyan, és tud-e segíteni. Felajánlotta, hogy hipnotizál, hátha, kiderül, hogy ki átkozott el.
Megtette. Láttam magamat kislány koromban, ahogy látom anyámat egy kocsiban, láttam magamat Árkádiában egy kórházban.... és láttam magamat egy pince padlóján feküdni, ahogy elátkoz egy fekete mágus. És Sinclair-rel megígértük egymásnak, hogy nem meséljük el senkinek vagy 10 évig, hogy mitől olyan ijesztő ez az egész. Hajnalban jött értem Ashraf.
Na, kedd este aztán, már költözés után Valentinus kiderítette, hogy démoni átok (beleégett egy kereszt a kezébe ennek kiderítése alatt), és sajnos arra is rávilágított, hogy az átok hatása idővel egyre nőni fog. Ha nem szüntetjük meg, akkor a vége az elsz, hogy a démon rajtam keresztül fog a világra jönni, vagy egyéb hasonló rettenet. Ja, mondjam el Ashrafnak, mert ha ez bekövetkezik, akkor neki kell majd ... megölnie. Csodás.
Csütürtök este pedig sikerült a WC-ből ajtót nyitnom a semire, aztán visszacsukni, aztán kómába estem, és következő szerda hajnalban sikerült Sinclair-nek felébresztenie. Közben, ha jól értettem, amit a Kobold mondott, őt JJ kirúgta a Borostyánudvarból, JT még mindig a Sövényben van, Valentinus felvette a kapcsolatot valami vatikáni tittkosizékkel... de egyelőre még nincs megoldás. Legalább élek, meg ébren vagyok meg ilyenek.
Találkoztam Hervével - hát... tényleg csak nekem furcsa a viselkedése? Olyan üres, mintha robotpilótára kapcsolta volna az érzelmeit, vagy nemtom.
Megjegyzések