Genf II.
Meglepődtem, és nem tudtam, hogy gyanakodjak vagy örüljek - végül az öröm és üdvözlés mellett döntöttem. Annyi minden volt balszerencsés utam során, hogy reménykedtem benne, ezúttal ez tényleg egy jóindulatú véletlen. Megérdemeltem volna. Köszöntem, meglepődött, aztán megkérdezte, hogy elvigyen-e valameddig - mondtam, miért ne, hátha kikerülök az üldözőim hatóköréből. Megint naív voltam. Az autóba ülve altatót szúrt belém.
Betonpincében ébredtem, egy nő sikoltozott valamivel arrébb. Aztán behozták mellém, és a meztelen, megkínzott csajban Marára ismertem. Ráadtam a kabátomat, aztán valamivel később úgy döntöttem, megpróbálom magához téríteni a tavasz frissítő lehelletével, és lőn, valamennyir eösszeszedte magát. Le kell lépnünk, ebben hamar megegyeztünk, miután elmondta, hogy a Loser Squad-ot Ró feldobta, és már csak ők ketten vannak életben. A németek kaptak el mindkettőnket, van közöttük egy térmágus is, azért nem tudott megszökni. Már próbált kaput nyitni, nem sikerült. Nem baj, gondoltam, én is megpróbálom, elvégre a Sövényre myíló ajtók más jellegűek lehetnek mint a térkapuk - aztán bután néztem, amikor hasonló folyosóban folytatódott a tér az ajtó másik oldalán. Azért átléptük, mert máshol még mindig jobb, és ebben a szellemben haladtunk tovább. Még legalább háromszor nyitottam kaput, aztán a negyedik, ami egy biztonsági őr mögül vezetett el minket, már határozottan nem evilági helyre nyílt. Sárga fák, lila fű, békésen legelésző nagy zöld nyúl. Hát, Sövénynek elég furcsa volt. Már egy ideje sétáltunk, amikor vadászkürtök hangja szólalt meg, és hamarosan utolért minket egy hatalmas kentaur. Szemlátomást feldúlta, hogy zavarjuk az erdejét, és az még inkább, hogy kaput nyitottam. Elmondta, neki, hogy véletlen volt az egész, aztán, mert ez szórakoztatta, közöltem vele, hogy egy Gyárban fogva tartottak, ezér tpróbáltam lelépni onnan. Vannak ott vámpírok, meg mágus, meg egy áruló sérült is. Feldühödött, aztán hálából hazairányított minket, és 100 lépés múltán a Casanovában találtam magunkat, az Orleans környéki noir házak között. Itt sikerült végleg eltévedni, és, ha véletlenül nem ütközünk Valentin-ba, akkor fogalmam sincs, hol kötünk ki a végtelen búztamezők között.
Valentin hazavitt minket, vissza a valóságba. Fél óra múlva Ashraf is felbukkant, és elkezdett helyreállni a világ rendje.
Betonpincében ébredtem, egy nő sikoltozott valamivel arrébb. Aztán behozták mellém, és a meztelen, megkínzott csajban Marára ismertem. Ráadtam a kabátomat, aztán valamivel később úgy döntöttem, megpróbálom magához téríteni a tavasz frissítő lehelletével, és lőn, valamennyir eösszeszedte magát. Le kell lépnünk, ebben hamar megegyeztünk, miután elmondta, hogy a Loser Squad-ot Ró feldobta, és már csak ők ketten vannak életben. A németek kaptak el mindkettőnket, van közöttük egy térmágus is, azért nem tudott megszökni. Már próbált kaput nyitni, nem sikerült. Nem baj, gondoltam, én is megpróbálom, elvégre a Sövényre myíló ajtók más jellegűek lehetnek mint a térkapuk - aztán bután néztem, amikor hasonló folyosóban folytatódott a tér az ajtó másik oldalán. Azért átléptük, mert máshol még mindig jobb, és ebben a szellemben haladtunk tovább. Még legalább háromszor nyitottam kaput, aztán a negyedik, ami egy biztonsági őr mögül vezetett el minket, már határozottan nem evilági helyre nyílt. Sárga fák, lila fű, békésen legelésző nagy zöld nyúl. Hát, Sövénynek elég furcsa volt. Már egy ideje sétáltunk, amikor vadászkürtök hangja szólalt meg, és hamarosan utolért minket egy hatalmas kentaur. Szemlátomást feldúlta, hogy zavarjuk az erdejét, és az még inkább, hogy kaput nyitottam. Elmondta, neki, hogy véletlen volt az egész, aztán, mert ez szórakoztatta, közöltem vele, hogy egy Gyárban fogva tartottak, ezér tpróbáltam lelépni onnan. Vannak ott vámpírok, meg mágus, meg egy áruló sérült is. Feldühödött, aztán hálából hazairányított minket, és 100 lépés múltán a Casanovában találtam magunkat, az Orleans környéki noir házak között. Itt sikerült végleg eltévedni, és, ha véletlenül nem ütközünk Valentin-ba, akkor fogalmam sincs, hol kötünk ki a végtelen búztamezők között.
Valentin hazavitt minket, vissza a valóságba. Fél óra múlva Ashraf is felbukkant, és elkezdett helyreállni a világ rendje.
Megjegyzések