Északon
Kedves Suzanne,
azt hiszem, sikerült megint bemutatkoznom. Egy kedves jégelementál hozott ki a fogdából, hogy majd nála legyek háziőrizetben, amíg ki nem deríti a rendőrség, hogy akar-e tőlem valamit.
Nem kellett volna szólnom a fickónak Párizsban, hogy épp ellopták a pénztrcáját - pedig megpróbáltam minden feltűnést nélkülözve szólni neki, de aztán egy nő felhívta rám a figyelmet azzal, hogy beszélt velem, és lelépett a táskájával. Fasza. Tudtam én, hogy nem kéne, a pályaudvar a sápadtak területe, egy hónapja itt rohantunk keresztül Szeráffal, miután ő lelőtt egy fickót, én meg fellöktem egy rendőrt - pisztollyal a kezemben, naná -, aztán Ashraf karon lőtte, és taxiba vágtuk magunkat.
Végül minden probléma nélkül feljutottam a vonatra, aztán meg a városba.
Másnap reggel kopogtattak a szállodai szobám ajtaján, két öltönyös fickó, igazolványt villantva. A fiatalabb meglehetősen ideges volt, fegyvrt fogott rám, amikor az irataimért nyúltam, de szerencsémre az idősebb kézben tartotta a helyzetet. Aztán a kapitányságon megtudtam, hogy megboldogult másolatomra hasonlítok annyira, és a párizsi kollégák aggódtak, hátha terrorcselekményt hajtok végre. Zseniális.
Aztán elkövettem egy hibát - egyelőre nem tudom mennyire súlyosat: megmondtam, hogy hol dolgoztam a nyáron. A probléma csak az, hogy nem Jeanette Morel, hanem Jeanne LaFevre dolgozott ott, és nekem hatóságilag igazolt névcserém volt közben.
Elegem van. Elegem van abból, hogy nem élhetek normális polgárként, mert az ország törvényei engem nem védenek. Nem védenek meg a sápadtaktól, a Fae-ktől, a szellemektől, meg ... na ja. Önmagától se véd meg. Azt hiszem, ebben hasonlítok a normális emberekre - a törvény és rend és hatalom hiábitól őket se védi meg semmi törvényesen.
Akkor már inkább az alvilág.
Azt nem tudom, hogyan veszem rá Bebe-t, hogy segítsen. Remélem, azért meggyőzhetem arról, h megéri neki.
Az meg... ó, igen. Már pár órája lent voltam a fogdában, amikor valaki bekopogott. Edgard, a hosszú melírozott bonjovi hajával és hegyes fülével. Akiről kiderült, hogy nem Edgard, hanem valami Erik. És végül ő értesítette a jégügyvédet - bedobta az üzenettel az ablakát. Remélem, van az egésznek valami nem túl ijesztő magyarázata.
A Jégúrról különben azonnal Szeráf jutott eszembe, és most hiányzik. Nagyon. Remélem, nincs semmi baja.
azt hiszem, sikerült megint bemutatkoznom. Egy kedves jégelementál hozott ki a fogdából, hogy majd nála legyek háziőrizetben, amíg ki nem deríti a rendőrség, hogy akar-e tőlem valamit.
Nem kellett volna szólnom a fickónak Párizsban, hogy épp ellopták a pénztrcáját - pedig megpróbáltam minden feltűnést nélkülözve szólni neki, de aztán egy nő felhívta rám a figyelmet azzal, hogy beszélt velem, és lelépett a táskájával. Fasza. Tudtam én, hogy nem kéne, a pályaudvar a sápadtak területe, egy hónapja itt rohantunk keresztül Szeráffal, miután ő lelőtt egy fickót, én meg fellöktem egy rendőrt - pisztollyal a kezemben, naná -, aztán Ashraf karon lőtte, és taxiba vágtuk magunkat.
Végül minden probléma nélkül feljutottam a vonatra, aztán meg a városba.
Másnap reggel kopogtattak a szállodai szobám ajtaján, két öltönyös fickó, igazolványt villantva. A fiatalabb meglehetősen ideges volt, fegyvrt fogott rám, amikor az irataimért nyúltam, de szerencsémre az idősebb kézben tartotta a helyzetet. Aztán a kapitányságon megtudtam, hogy megboldogult másolatomra hasonlítok annyira, és a párizsi kollégák aggódtak, hátha terrorcselekményt hajtok végre. Zseniális.
Aztán elkövettem egy hibát - egyelőre nem tudom mennyire súlyosat: megmondtam, hogy hol dolgoztam a nyáron. A probléma csak az, hogy nem Jeanette Morel, hanem Jeanne LaFevre dolgozott ott, és nekem hatóságilag igazolt névcserém volt közben.
Elegem van. Elegem van abból, hogy nem élhetek normális polgárként, mert az ország törvényei engem nem védenek. Nem védenek meg a sápadtaktól, a Fae-ktől, a szellemektől, meg ... na ja. Önmagától se véd meg. Azt hiszem, ebben hasonlítok a normális emberekre - a törvény és rend és hatalom hiábitól őket se védi meg semmi törvényesen.
Akkor már inkább az alvilág.
Azt nem tudom, hogyan veszem rá Bebe-t, hogy segítsen. Remélem, azért meggyőzhetem arról, h megéri neki.
Az meg... ó, igen. Már pár órája lent voltam a fogdában, amikor valaki bekopogott. Edgard, a hosszú melírozott bonjovi hajával és hegyes fülével. Akiről kiderült, hogy nem Edgard, hanem valami Erik. És végül ő értesítette a jégügyvédet - bedobta az üzenettel az ablakát. Remélem, van az egésznek valami nem túl ijesztő magyarázata.
A Jégúrról különben azonnal Szeráf jutott eszembe, és most hiányzik. Nagyon. Remélem, nincs semmi baja.
Megjegyzések