Süti

Ashraf Lyonban, Avril nem bírja a fényt és folyamatosan rosszul van, Aimée sütit süt tehetetlenségében, Sandman egy kis dobozba zárva... Noella elcsavargott és nem ment haza, Lucas és Tilly meg szimplán eltűntek a hét közepén.

Jó, hogy Ashraffal együtt töltöttük az időt, amíg le nem kellett lépnie. Most ugyan hiányzik, és aggódom érte, mégis jó, hogy együtt voltunk. Folyamatosan az a béke jár az eszemben, ami körülölelt minket a havas erdőben. Nem nagyon találom a helyemet. Baj van, nagyobb, mint aminek eddig tűnt, és megint olyan ... átmenetinek tűnik minden.
Úgy érzem, tenni kéne valamit, de nem tudom, hogy mit. Aimée nem érzi jól magát, ez látszik, de nem tudok mit mondani neki.

Egyszerűen keveset tudok. És ez elkezdetett idegesíteni. Nem akarom megöletni magamat, és nem akarok veszélyt hozni a többiekre - de valamit... valamit muszáj lenne kezdeni. Mindenhol zsákutcára futnak az elméleteim.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ostrander Ilona

Barbara

Karel