Fejlövés
Állítólag hiányzott a fejem hátsó része, ahol távozott a golyó. A beszívott geekfejű fickó azon nyomban kiszaladt hányni, ahogy a hátam mögé nézett, és Johann is csak elkerekedő szemmel hümmögött. Én csak álltam, és azon gondolkodtam, mikor török ki hisztérikus zokogásban.
De talán még ahhoz is fáradt voltam. Vagy nem tudom. Döbbent, megszeppent és megilletődött.
Az úgy volt, hogy kaptam reggel egy bazi nagy csomagot, guruljak el vele a Rue fasztudjahova, én ügyesen el is egyensúlyoztam egészen addig, amíg valami puccos autó fel nem borított az egyik sarkon. Gyors bocsánatkérés után betuszkoltak a csomaggal együtt az autóba, kivittek Párizsból, aztá kiszálltunk, és a fickó megint bocsánatot kért, és fejbe lőtt. A tiltakozáshoz már halálra rémült voltam, eleget sikoltoztam és dörömböltem addig a kocsiban, azt hiszem, a félelem mellé némi keserűség és düh társult, ha szeretnék pontosabb képet adni az érzelmeimről.
FASZOK! KINYÍRTATOK.
Khm.
Két szuperhős között ülve egy űrhajón tértem magamhoz. A helyiség valami furcsa retroscifi díszletre emlékeztett, kivéve a szőnyeget, mert díszletekbe elég ritkán terveznek mocskos, sörben áztatott szöveteket. Eleinte nem vettek észre, és azt hittem, csak egy halott szellem vagyok, de aztán integettem nekik, és szemlátomást meglepődtek. A két szuperhős a tévéből. Meg a menedzserük, a füves geek Nightwish pólóban.
Viszonylag gyorsan túljutottak a meglepetésen, pláne, amikor begyógyult a sebem és átnyúltam a kanapén - ezek szerint nekem is vannak speckóképességeim, legyek énis az Authority tagja. Fasza. Naná. Nyilván. Majd, ha nem remegek. Elmentem bőgni és aludni, aztán hazamentünk, és közöltem a szüleimmel, h ne aggódjanak, megyek szuperhősnek.
Valami számomra homályos nyomozásba csöppentem, egy régi Authority főnök nyomát kutatták, meg a gyilkosomét, meg az eltűnteket, meg ilyesmik. Összefutottunk végre a gyilkosommal, de ahelyett, hogy kilöktük volna párszor az emeletről, megtartottuk és felvittük a Carrierre, mert a srácok benyalták, hogy ő igazából jófiú egy másik világból, és megmentené az összeset, és ezért kellett kinyírnia, HÁT EGY FASZT!!4!
Ráadásul folyamatosan próbálja adni a pofátlan dzsentlement, és a pofátlan az kurvajól megy neki, mintha attól, mert jó pasi és szépen mosolyog rám, még el fogom felejteni, hogy lelőtt.
Nyilván.
Ellátogattunk az archívumba, ott Joachim megpróbált életre kelteni a halott hordozót, majdnem sikerült neki, de aztán bennragadtak a fagyott bébiuniverzumban, és én hoztam ki őket, de fogalmam sincs, miért sikerült. Ott elvileg találkoztak a Mr Gonosszal, akinek valami terve van ezzel az archímummal meg másikkal is talán.
Itt bonyolódtak a dolgok tovább. Pár nap múlva a youtube-ról értesültünk egy újabb tagunk létezéséről, szegény csaj önvédelemből ébredt rá a képességére. Meglepően gyorsan vágta, h mi történik, hamar feldolgozta a szuperhős dolgot tanfolyam nélkül. Mondjuk, ideje is volt, mert egyszercsak eltérítette valaki a Carriert, megátmadott minket, és csak Joachim önfeláldozása mentette meg az életünket - a Napba nyitott Ajtón keresztül magával rántotta Mr Gonosz aktuális, kibaszottkurvaerős példányát.
Nem sokkal később keltettünk fel vmi bajszos angolt egy tartályból, aki úgy 50 éve ölt meg még egyet Mr Gonoszból.
Komolyan, most azért inkább azon kéne drukkolnom, h megmentsük a világot, ehelyett Jakobnak szorítok, h szedje fel az új csajt, mert nála azért mégiscsak több esélye van, mint nálam. És most majdnem azt írtam, h hozzám túl öreg, de még időben eszembe jutott Mr Snow és inkább nem szólok semmit.
Ja, igen, egy Planetary nevű csapattal is összefutottunk, akik roppant lekezlően bántak velünk - mmint a vezetőjük, mge volt vmi freaky csávó is, az ő hekkerük vagy mi. Na, ez a vezető Mr Snow, és marhára nem értem, hogy van ezekkela szuperképességű emberekkel, miafaszért nem lehet összefogni a világmegmentésre. Vagy valami.
De talán még ahhoz is fáradt voltam. Vagy nem tudom. Döbbent, megszeppent és megilletődött.
Az úgy volt, hogy kaptam reggel egy bazi nagy csomagot, guruljak el vele a Rue fasztudjahova, én ügyesen el is egyensúlyoztam egészen addig, amíg valami puccos autó fel nem borított az egyik sarkon. Gyors bocsánatkérés után betuszkoltak a csomaggal együtt az autóba, kivittek Párizsból, aztá kiszálltunk, és a fickó megint bocsánatot kért, és fejbe lőtt. A tiltakozáshoz már halálra rémült voltam, eleget sikoltoztam és dörömböltem addig a kocsiban, azt hiszem, a félelem mellé némi keserűség és düh társult, ha szeretnék pontosabb képet adni az érzelmeimről.
FASZOK! KINYÍRTATOK.
Khm.
Két szuperhős között ülve egy űrhajón tértem magamhoz. A helyiség valami furcsa retroscifi díszletre emlékeztett, kivéve a szőnyeget, mert díszletekbe elég ritkán terveznek mocskos, sörben áztatott szöveteket. Eleinte nem vettek észre, és azt hittem, csak egy halott szellem vagyok, de aztán integettem nekik, és szemlátomást meglepődtek. A két szuperhős a tévéből. Meg a menedzserük, a füves geek Nightwish pólóban.
Viszonylag gyorsan túljutottak a meglepetésen, pláne, amikor begyógyult a sebem és átnyúltam a kanapén - ezek szerint nekem is vannak speckóképességeim, legyek énis az Authority tagja. Fasza. Naná. Nyilván. Majd, ha nem remegek. Elmentem bőgni és aludni, aztán hazamentünk, és közöltem a szüleimmel, h ne aggódjanak, megyek szuperhősnek.
Valami számomra homályos nyomozásba csöppentem, egy régi Authority főnök nyomát kutatták, meg a gyilkosomét, meg az eltűnteket, meg ilyesmik. Összefutottunk végre a gyilkosommal, de ahelyett, hogy kilöktük volna párszor az emeletről, megtartottuk és felvittük a Carrierre, mert a srácok benyalták, hogy ő igazából jófiú egy másik világból, és megmentené az összeset, és ezért kellett kinyírnia, HÁT EGY FASZT!!4!
Ráadásul folyamatosan próbálja adni a pofátlan dzsentlement, és a pofátlan az kurvajól megy neki, mintha attól, mert jó pasi és szépen mosolyog rám, még el fogom felejteni, hogy lelőtt.
Nyilván.
Ellátogattunk az archívumba, ott Joachim megpróbált életre kelteni a halott hordozót, majdnem sikerült neki, de aztán bennragadtak a fagyott bébiuniverzumban, és én hoztam ki őket, de fogalmam sincs, miért sikerült. Ott elvileg találkoztak a Mr Gonosszal, akinek valami terve van ezzel az archímummal meg másikkal is talán.
Itt bonyolódtak a dolgok tovább. Pár nap múlva a youtube-ról értesültünk egy újabb tagunk létezéséről, szegény csaj önvédelemből ébredt rá a képességére. Meglepően gyorsan vágta, h mi történik, hamar feldolgozta a szuperhős dolgot tanfolyam nélkül. Mondjuk, ideje is volt, mert egyszercsak eltérítette valaki a Carriert, megátmadott minket, és csak Joachim önfeláldozása mentette meg az életünket - a Napba nyitott Ajtón keresztül magával rántotta Mr Gonosz aktuális, kibaszottkurvaerős példányát.
Nem sokkal később keltettünk fel vmi bajszos angolt egy tartályból, aki úgy 50 éve ölt meg még egyet Mr Gonoszból.
Komolyan, most azért inkább azon kéne drukkolnom, h megmentsük a világot, ehelyett Jakobnak szorítok, h szedje fel az új csajt, mert nála azért mégiscsak több esélye van, mint nálam. És most majdnem azt írtam, h hozzám túl öreg, de még időben eszembe jutott Mr Snow és inkább nem szólok semmit.
Ja, igen, egy Planetary nevű csapattal is összefutottunk, akik roppant lekezlően bántak velünk - mmint a vezetőjük, mge volt vmi freaky csávó is, az ő hekkerük vagy mi. Na, ez a vezető Mr Snow, és marhára nem értem, hogy van ezekkela szuperképességű emberekkel, miafaszért nem lehet összefogni a világmegmentésre. Vagy valami.
Megjegyzések