Rouen 3.
Kedves Suzanne!
Még mindig Rouenből írok. Ma nem sikerült elindulni - bár nem is terveztem annyira. Ha a hó lehetővé teszi, akkor holnap valamikor elindulok haza. A mai napom a maga szürreális módjá nagyszerű volt. Az a jó az utazásban, hogy folyamatosan újdonság az élet.
Ma reggel például leesett a hó, hatalmas, sűrű pelyhekben, mire kiértem, már volt 15-20 centi mély. A friss hó nem alkalmas hógolyózásra, de azért összehoztam pár pontot a stoptáblán. A hotel nagyon szép és marasztaló. Kontinentális reggeli... mindenből volt valami kicsi a tálcán, igyekeztem nem a rosszullétig enni magamat. A tisztaság, és a hajmosás is egészen új élmény egy ilyen helyen a sátortábor zuhanyzója után. Aztán persze nem volt olyan jó visszavenni a nyirkos-saras ruhákat.
Befűtöttek a kályhákba, a bőséges reggeli után több kedvem lett volna visszafeküdni, és olvasni, mint kimozdulni - szerencsére Sévere-hez eljutott a számom, úgyhogy felhívott a Fagyöngyből, rávettem, hogy mutasson be helyi "arcoknak". A Fagyöngyben Colette-tel futottam megint össze, most tulajdonképpen már nem volt annyira visszataszító, mint tegnap este. Mondjuk nem egészen értem. mi a fasz van Adrian és közte - illetve... azt hisze, kicsit igen.
Sévere némi tépelődés után - miközben pletykált Sylvainról - elvitt Edgardhoz a sporttelepre. A srác egy majd két méter magas viking isten hegyes fülekkel. Nem, nem a tündék ugrottak be róla.
A beszélgetés lassan indult el, főleg, mert valami feszültség volt a két srác között - aztán Sévere lelépett a mosdóba. Kb egy fél-háromnegyed óra múlva aztán Edgard megnézte, h minden rendben van-e vele - hát, Sévere nagyon is jól érezte magát egy csajjal.
ELmentünk, megnéztük a múzeumot belülről, a tornyot kívülről (ó, igen, este sikerült elsütnöm a mondatot a vacsoránál), beszélgettünk, ebédeltünk. Ebéd után kaptam azonnal meghívást vacsorára is Adriantől.
Nemrég búcsúztak el, még kicsit érzem a megivott bor hatását. Sévere valami hihetetlenül viselkedik, konstans standupcomedy a srác szavak nélkül, a létezésével. Edgardnak hála beszélgettünk vacsora közben, mert, amennyiben rajtam múlik, egy árva szót nem szóltam volna. Lierre-től zavarba jövök. Szinte ugyanazt csinálja, mint én, ül, és néz. Időnként stratégiai pontokon elhelyezett egy-egy fél mondatot, de összefüggően több mondatot ... kétszer hallottam tőle talán. A vacsora elején, meg amikor leoltotta Sévere-t, ...meg a végén, amikor felajánlotta, hogy kivisz a félnégyes postavonathoz. Az kész monológ volt.
Erős Szeráf-Hervé kombináció.
Ja, nem akarok elindulni hajnalban. Nem akarok még sötétben Párizsba érkezni - a sápadtak miatt... meg amiatt, mert még nem bízom ebben a vonatozás dologban. És baromira nem sietek.
Olyan nyugodt itt Rouenben minden.
Még mindig Rouenből írok. Ma nem sikerült elindulni - bár nem is terveztem annyira. Ha a hó lehetővé teszi, akkor holnap valamikor elindulok haza. A mai napom a maga szürreális módjá nagyszerű volt. Az a jó az utazásban, hogy folyamatosan újdonság az élet.
Ma reggel például leesett a hó, hatalmas, sűrű pelyhekben, mire kiértem, már volt 15-20 centi mély. A friss hó nem alkalmas hógolyózásra, de azért összehoztam pár pontot a stoptáblán. A hotel nagyon szép és marasztaló. Kontinentális reggeli... mindenből volt valami kicsi a tálcán, igyekeztem nem a rosszullétig enni magamat. A tisztaság, és a hajmosás is egészen új élmény egy ilyen helyen a sátortábor zuhanyzója után. Aztán persze nem volt olyan jó visszavenni a nyirkos-saras ruhákat.
Befűtöttek a kályhákba, a bőséges reggeli után több kedvem lett volna visszafeküdni, és olvasni, mint kimozdulni - szerencsére Sévere-hez eljutott a számom, úgyhogy felhívott a Fagyöngyből, rávettem, hogy mutasson be helyi "arcoknak". A Fagyöngyben Colette-tel futottam megint össze, most tulajdonképpen már nem volt annyira visszataszító, mint tegnap este. Mondjuk nem egészen értem. mi a fasz van Adrian és közte - illetve... azt hisze, kicsit igen.
Sévere némi tépelődés után - miközben pletykált Sylvainról - elvitt Edgardhoz a sporttelepre. A srác egy majd két méter magas viking isten hegyes fülekkel. Nem, nem a tündék ugrottak be róla.
A beszélgetés lassan indult el, főleg, mert valami feszültség volt a két srác között - aztán Sévere lelépett a mosdóba. Kb egy fél-háromnegyed óra múlva aztán Edgard megnézte, h minden rendben van-e vele - hát, Sévere nagyon is jól érezte magát egy csajjal.
ELmentünk, megnéztük a múzeumot belülről, a tornyot kívülről (ó, igen, este sikerült elsütnöm a mondatot a vacsoránál), beszélgettünk, ebédeltünk. Ebéd után kaptam azonnal meghívást vacsorára is Adriantől.
Nemrég búcsúztak el, még kicsit érzem a megivott bor hatását. Sévere valami hihetetlenül viselkedik, konstans standupcomedy a srác szavak nélkül, a létezésével. Edgardnak hála beszélgettünk vacsora közben, mert, amennyiben rajtam múlik, egy árva szót nem szóltam volna. Lierre-től zavarba jövök. Szinte ugyanazt csinálja, mint én, ül, és néz. Időnként stratégiai pontokon elhelyezett egy-egy fél mondatot, de összefüggően több mondatot ... kétszer hallottam tőle talán. A vacsora elején, meg amikor leoltotta Sévere-t, ...meg a végén, amikor felajánlotta, hogy kivisz a félnégyes postavonathoz. Az kész monológ volt.
Erős Szeráf-Hervé kombináció.
Ja, nem akarok elindulni hajnalban. Nem akarok még sötétben Párizsba érkezni - a sápadtak miatt... meg amiatt, mert még nem bízom ebben a vonatozás dologban. És baromira nem sietek.
Olyan nyugodt itt Rouenben minden.
Megjegyzések