Here's a health to the company

 
Here's a health to the company and one to my lass
Let us drink and be merry all out of one glass;

Aleksz egész nap Prága utcáit rója, egy darabig nappal, aztán éjjel, ahogy jön, ki tudja. Amikor elindul Redékkel sörözni, akkor még azt hiszi, elfelejtheti, elindulhat késve a találkozóra. De mindez csak illúzió, amire akkor döbben rá, amikor a parton már a Károly híd felé sétál. Ha bárki megállítja, ha bárki eltéríti, talán sikerül - de Rednek nem tűnik fel, vagy csak nem zavarja, nem olyan, a többiek meg nem ismerik ennyire sem. Ritka pillanatok egyike, amikor Aleksz azt gondolja, jobb lenne, ha picit ragaszkodóbb lenne a másik, féltékeny legalább, vagy csak megmondaná neki, hogy… maradjon. 

Vagy csak fél. Attól, ami Szergej felé hajtja. Már megint. Mert pontosan tudja, mennyire veszélyes a mágusok előtt sebezhetőnek mutatkozni. És, hogy nagyon rég volt bárki előtt ennyire kiszolgáltatott, mint akkor a fickó előtt, és ezekről a pillanatokról akkor sem lehet elfeledkezni, ha aztán egy fél közösség átka zúdul rá. És biztos benne, hogy a férfi is pontosan érzi, és talán emiatt nem ereszti ő sem. Hisz ezeknek a hatalom a drog. Alekszet meg vonzza ez a mágia. Amiért nem kell rettegni éveken keresztül rémálomföldén, nem kell, hogy megkínozzák csak azért, mert így volt kényelmesebb annak, akit a barátjának gondolt, nem kell mocskos árulónak lenni, mert így kívánja az bosszú egyensúlya, és nem kellett üvöltve egymásnak rontaniuk, hogy kikaparják egymás szemét, miközben az Arctalan Ember kacag a háttérben.
Nem kellett feláldozni barátot, hogy ne veszítse el a mágiát, sem a szerelmével meggyűlöltetnie magát.
Nem kellett elfogadnia, hogy a helyét a világban egy másolat vette át, és az érte el a sikereket és a világhírt, mialatt egy mocskos Igaz kiszürcsölte belőle a tehetséget.
Neki elég volt megszületnie. Aleksznek kell az érzés. Tudni, és érezni akarja megint, hogy milyen.

Nem kellene - nem szabadna odamennie. Sem maga, sem a barátai miatt.
Talán Steffi is  ilyesmi miatt tart ki ilyen sokáig egy hidegvérű bűnöző mellett… bár nem, ő azt gondolja, szerelmes.
Bármi történik kettejük között, kölcsönös fél hazugságok, nyers igazság vagy csak a bárányfelhők, Aleksz éjjel is a Moldva partján sétál, a sötétben már könnyebb sírni, és az utánafüttyögőket visszakézből szórja meg azzal a kis átokkal, amit még régen tanult az egyik éjszakai őrtől pétervárott.
Végre vége. Végre búcsúzhat. Darabokban szakad fel lelkében a veszteség. Az elmúlt 5-6 év minden kapcsolata, minden dallama, minden ritmusa, ami a városhoz kötötte.
“Már akkor is haszontalan voltál, amikor itt éltél” visszhangzik a fejében Jacob, kurvaanyád, üvölti a víznek, visszaröhögnek a lengyel turisták. Magyarul káromkodsz, drága.
Tényleg ennyit jegyeznek meg, tök mindegy, mit csináltál, úgyis a legrosszabbra emlékeznek belőled.
A sértettséget Budapestnek adta, de az értetlen szomorúság megmaradt. Ő adott, lelkéből, magából, a városnak a közösségnek. Zenélt. Megpróbált hasznos lenni, alkotni a beléjük ivódott mágiával. Ennyit ért.
Az jutott, hogy ellenségként vagy idegenként kezeljék - nem jött oda senki, aki boldog emléket őrzött volna róla. 

A lépésekből ritmus, a folyó zúgásából dallam lesz. Megtorpan. Jiří-nek is fel kellett már ébrednie, nem? Meg a többieknek. Telefonál. Nem várja, hogy örömmel fogadják, de hallani akarja, hogy jól vannak. Hogy mindenki visszajött.
Miközben kicsöng, arra az utolsó egy órára gondol novemberben, amikor már elbúcsúzott J-éktől, már Iván is türelmetlenül várta a kocsiban, ő pedig csak nézte az Orlojt, és tűnődött, hogy tegyen-e még egy hosszabb kört. Hátha kicsúszik az időből. Az Alkonynak is meg kell adnia, ami jár, és megengedni az halálnak, hogy utolérje. Ahogy Dér odasétált az út túloldalára, és megcsóválta a fejét azon a felsőbbrendű, szenvtelen módján, de akkor mintha Aleksz értette volna, mit üzen. 
Ha én túléltem, akkor te ne picsogj.
De lehet, hogy csak a szemét forgatta, és ezt Aleksz csak képzelte.
Felveszik a telefont.
…
Hajnali kettőkor Aleksz felhívja Jégvirágot. Csak a túrórudira emlékezteti. Zsákkal. (Ha nem akar egyedül inni, akkor van hol, szól bele az egyik volt páholytag a telefonba talán. Nem kell mindig inni, mondja a másik. Nem bírnak aludni, röhögi el Aleksz, most nézik az Euróvíziót, sok órás csúszásból youtuberól. Én megyek vonatokat felvenni mindjárt a vasúti felüljáróra. Tudtad, hogy más a hangjuk Prágában? A sínek miatt.)

Másnap reggel fázik, üres, kiszáradt, megint egyedül sétál. Tizenpár óra múlva fellépés, és át kell írnia pár számot. Van egy újhoz is ihlete, bár ahhoz hideg kell, ennél sokkal hidegebb.

Let us drink and be merry all grief to refrain
For we may or might never all meet here again