Levél Anatolijnak 3.

 
Drága A,

mindjárt indulok Prágába - kicsit megcsúsztak, szét az idővel, a térrel, meg mindennel, szóval ja. Prága. Haha, megyünk Prágát megmenteni, mert ez a szar utánam jött, nem tudtam elég messzire menni előle, hogy ne abba a városba érkezzen csak a segítségkérés, ahova jutok. Nem emlékszem ilyen kitételre a száműzetésben, de esetleg javaslom belerakni hogy a száműzött befejezetlen város elleni bűnjei másszanak a seggébe akkor is, amikor már nem a város tagja.
Ne csak én szopjak ezzel.

Azon gondolkodom - nem, a gondolkodás egészen felesleges. Nem árultam el atz új barátaimnak, hogy a száműzetés kilövősi engedéllyel is jár, és Adéle hiába ígér bármit, tudtommal kell hozzá négy uralkodó egyetértése, és bárki megvétózhatja a városból.
Nem azért megyek vissza, hogy feloldozzanak, nincsen rá szükségem.

Részvétem és gratulációm, drága. Milyen furcsa, hogy mindig ezt üzenjük egymásnak, igaz? Sajnálom a kiscsajt (tudom, már nem olyan kiscsaj, elmúlt azóta jópár év), de azért örülök, hogy nem gyerekként kellett meghalnia, volt ideje élnie az odaát történtek után. Remélem, a szelleme nem marad ideát, annyira nem tűnt szörnyűnek a halála a leírásod alapján. És akkor minden megérte. Az a strici meg rohadjon örökké abban a pokolban, amelyiktől legjobban rettegett.
Tényleg megtartod az őrség vezetését megint? Azt hittem, az a fiataloknak való, mindig ezt mondtad… ne, ne gyere az örökfiatal dolgokkal. Már én is kezdek vén lenni, a háborús évek triplán számítanak. És te már ősz szakállal születtél.
Sok sikert. Ha így folytatod a legújabb fiúid már nem fele olyan idősek lesznek, mint te, hanem modnjuk harmad.

Tudod, mi a vicces? Hogy ennyire még egyik városban se szartak le - és ez roppant felszabadító. Mondjuk fél évbe telik kiszabadítani az elrabolt társunkat, és nem vagyok benne biztos, hogy most mi van vele, maradt-e a lelkéből bármi. Soha ennyire nem mélyedtem bele semmibe - najó, nem igaz, melletted egy ideig muszáj volt - de soha ennyire keveset nem tudtam arról, hogy mi történik a többiek életében.
A prágaiak között mindig ment a pletyka és a fasság, főleg a tavaszban szerettünk pofázni a titkolózó őszről és télről, és mindig én szállítottam a páholyból az infót. J szerintem rendszeresen hazudott, csak azért, h röhöghessenek a hozzájuk visszaérkező eredményről. Rettenetesen aggódom értük. Leszarom a város többi részét, de a volt páholyom… van ebben a motley esküben valami titkos adalék, fogadni mernék.

Itt… nincs motley. Nincs páholy. Vagyunk páran lúzerek, akik csinálunk valamit, miközben a többiek nyaralnak, halnak, szenvednek, wha tevers. Ebből 2-4 uralkodó. … amúgy azt hiszem, bukok azokra, akikre az évszakok…. ha érted, amire gondolok…
Az a szentségtelen mixtúra, amibe a lelkük lép az évszakkal, valami elképesztően izgalmas. Anélkül, h tudnának róla.

Na, jön mindjárt a taxim, ami elvisz a többiekhez.
Csók,
A