Az Órás I.

Ashraf nagyságrendekkel érzékenyebbnek tűnik, főleg etikai és morális kérdésekben, mint amennyi látszik belőle. Jó, persze, a pókerarcok mindig rejtenek valamit, ezt nyilván tudom, de ettől függetlenül... meglepett?Ashraf, a gyakorlatias, célszerű, a Szeráf. Bár... tulajdonképpen a tetteit csak minimálisan befolyásolják az elvei - attól még, hogy kényelmetlenül érinti esetleg valakinek a megölése, ha az elkerülhetetlen, akkor az elkerülhetetlen. Abban nem vagyok biztos, hogy nem miattam gondolkodik-e ezen többet - szemlátomást foglalkoztatja, hogy ezt az egészet én hogyan dolgozom fel. Ehhez viszont nekem is át kell gondolnom mindent, ami roppant.. megerőltető.
Nem, nem vagyok az az átgondlós fajta, nem szoktam a saját érzelmeimet túl sokat boncolgatni, mert belefáradok.

Az az ember vagyok, aki könnyebben fogadja a kész helyzetet, és nehezebb lesz neki, ha választania, döntenie kell. Attól félek, hogy kihívom magam ellen a sorsot a döntéssel. A szándék megfogalmazásával és kinyilatkoztatásával.

A Szeréf elvitt magával elintézni egy ügyet. Van egy fickó, az Órás, aki túl sokat kezd tudni az Autre Monde-ról, és ez nyilván nem jó a Cégnek. Őt kell leállítani valahogyan, lebeszélni arról, hogy folytassa a kutatásait, adja át az eddigieket, és ígérje meg. Hogy nem néz mélyebbre. Hosszas beszélgetés után úgy döntöttem, hogy  vele tartok, bár valószínű, sőt, hogy meg kell ölni az Órást, illetve még bonyolultabb is lehet a helyzet, és bírom-e lelkileg megminden.

(folyt. köv.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ostrander Ilona

Barbara

Karel