Mara nyomában

Azt el is felejtettem, miért mentünk Nantes-ba. Hogy átmenjek egy pszichológia teszten, ami a fegyverviselési engedélyemhez kell. Kezdem ugyan már megszokni, de azért még mindig furcsa, hogy ilyen sok dolgot intéznek el nekem a hatóság megkerüléséve, vagy lefizetésével vagy akármi. Úgy érzem, épp, hogy a társadalom tagja vagyok. Nyilván a Smaragd udvar erős maffia-kötődése érezteti a hatását - amellett, hogy gyakorlatilag megkettőződtem a fetchemmel, és amúgyis, a természetfeletti jelenségeket nem kezeli társadalom. 

Tényleg, vajon ez hogy lehet? A világ árnyékaiban rengeteg olyan dolog bújik meg, amiről a normális emberek nem tudnak, és tudtommal az emberek nem alkalmaztak rájuk törvényeket. Tehát ezek a dolgok a társadalmak számára nem léteznek. Én sem létezem úgy, mint Janie, a sérült a Csigavárosból, hanem jelenleg Jeanette Morel vagyok... semmi különös. Ez ugyanígy megoldandó problémát okoz a sápadtaknak, gyanítom, a boszorkányok is kiszorulnak törvényesség alól egy idő után.

No, szóval Nantes után elmentünk Rouenbe, utána vonatra ültünk, irány Párizs. A Garde du Nord-on Ashraf egy csomagmegőrző szekrényből kivett valami táskát, és egyszerre feltűnt mellette egy férfi, fenyegető vigyorral. Mögöttem meg egy sápadt nő. A férfi megkért minket, hogy fáradjunk velük, aztán Ashraf a nőhöz vágta a táskát, a másik kezével közben előhúzta a pisztolyát és főbe lőtte a fickót. És futottunk. Nekem csak ekkora került a kezembe a pisztolyom, ami nem bizonyult szerencsésnek, mert miközben keresztül, rohantunk az állomáson, beleütköztem egy rendőrbe. Már éppeng fogott volna le, amikor Ashraf a földre vetődve lőtt és karon találta a rendőrt. Kivágódtunk az állomás elé, taxist fogtunk, aki némi felárért megtett mindent zért, hogy ne kövessen minket senki. 

Aztán repülő, Frankfurtba. A repülés alatt Ashraf továbbképzést tartott megfigyelésből, egy nő és egy férfi párosáról kellett kitalálni, h kik ők, meg hogy ki a veszélyesebb. Bár élvezem, hogy lehetek a tanítványa amellett, hogy a szeretője vagyok, mégis, ez a szitu mindig vicces. nem, tényleg.

Frankfurtban megbeszéltük, hogy elmegyek Münchenbe segítséget kérni azoktól, akikről semmit nem tudunk, csak annyit, hogy vannak, miközben Ashraf az egyéb dolgokat intézi Mara kiszabadításához. Akit egy házban tartanak fogv valahol a környéken. Elvonatoztam a városba, ott nekiálltam feltűzött hajjal (hogy jobban látszódjon a hegyes fülem) vásárolgatni és turistáskodni. Kilövettem még egy helyen a fülemen ennek örömére. 

Délben találtak meg, egy fehér hajú csaj, Aubrey meg egy jegesmedve forma... valami B betűs. A helyzet tisztázása végett hazavittek, ott a lánynak elmeséltem, hogy egy barátnőmet készülünk kiszabadítani, és segítsenek. Kissé szuicidnak néztek, mert, mint utólag megtudtam, azon tanakdotak egyesek, miközben én a várost róttam, hgy egyszerűbb lenne lintézni engem, hátha veszélyes vagyok. Ó igen. Matheus is felbukkant, aki meglepően hasonlított Ró-ra. Ezt közöltem vele, de nem úgy tűnt, mintha rég elveszett unokatestvérét vélte volna felismerni a leírásomban. 

Megtudtam pár dolgot Németországról, hogy melyik hely miért olyan veszélyes, meg, hogy van ez a Fekete Medve rend, akik boszorkányok, és minket írtanak. Aztán Szeráf felhívott, és beszélt Matheusszal - tett neki egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Még később tárgyalt Anelkával, Matheusz csajával, aki mellesleg a Nyár udvar királynője. 

Hajnalban mentünk Frankfurtba, hogy lerohanjuk a házat, és kiszabadítsuk Marát. A müncheniek kemények, Aubrey két fickót is kinyírt késsel. Ashraf és Anelka kint maradtak, elhárítani a kinti dolgokat, Matheus az emeletre mászott fel kintről, Jegesmedve a bejáraton ment be, mi pedig a teraszajtó felől törtünk rá a házra. Átléptem az üvegen, valaki rámrontott, belelőttem, aztá engem félrelökve továbbsietett, bele a csukott teraszajtóba. Kint Aubrey levágta. Mentünk befelé, némán robbant valami a kertben, és lövéseket hallotunk. A pincébe nyíló ajtót kinyitottma, Aubrey lelökött egy fotelt a lenti sörétes fickóra, aztán lerobogott. Utánasiettem, de semmit nem láttam a vaksötétben, csak hallottam, hogy a földön verekedhetnek. Végül Aubrey győzött, bár a fickó cserébe kikaparta a szemét, vagy valami ilyesmi. Ashraf parázsolva megjelent a lépcső tetején, kisegített minket, aztán kocsiba vágódtunk, és meg sem álltunkegy benzinkútig, aholgyorsan ellátták a sérülteket, mi pedig Marával együtt ott is hagytuk őket. 

Szeráf elvezetett valami telepre, ahol átszálltunk egy piros Mercibe, és elindultunk Köln felé. 

(folyt. köv.)