Az igazi tél
Hogy vagyok? Szarul, basszameg. Flippergolyó, tudod Suzanne, csak épp bennem vannak a golyók, amik gurulnak és ütköznek, és ők visznek faltól falig. Meg néha a fal is visszacsap, de az annyira részletkérdésnek tűnik... faszkivan.
Hétfőn még a hóvihar is lecsapott Orleans-ra, mintha... mintha. Pont úgy. Összezárva a világon kívül, Zumie főzött, Briand szétszerelte a motorját, Sabine tanult, Avril meg benyugtatózva feküdt. Mi meg kártyáztunk. Aztán Ashraf lelőtte a zárat az egyik ajtóról, és előhozott egy rádiót, van saját frekvenciánk, derült ki.
Aztán elállt a hóesés, és végre hazamentünk. Zumie rajtam vezette le a fezsültségét, amíg Ashraf Aiméevel mebeszélt, én meg éreztem, hogy szép lassan felrobbanok a tehetetlenségtől. És tudod, amikor először érzem, hogy a dühtől és fűjdalomtól egyszerűen képtelen vagyok gondolkodni, képtelen vagyok bármit kitalálni, az ijesztő.
Ketten veszekednek időnként a fejemben, és nekem fáj.
Ashraf velem van, és nem tudom, mit tettem volna, ha nincsen. Valami nagy baromságot, attól tartok.
Aztán még meghalt Christine, Sandma egyik volt csaja, és megkaptuk az üzenetet is, hogy most vagyunk egálban. Basszák meg. Ők jöttek értem, ők akartak minket bántani először. És most a Szeráf megint Lyonba fog menni, nekem meg a seggemen kell ülnöm hétfőig, mert azt mondta az uralkodóm.
Guillaume. Úgy fáj. Hiányzol, és folyton a hülye fejed jár az eszemben, a szintipop zenéid meg a Stephen King gyűjteményed. Nem lehetsz csak egy .... bosszú áldozata... akkurvaéletbe. Az Érinthetetleneknél ki fog józanul gondolkodni, ha te nem vagy? A beszélgetések... nem beszéltünk már legalább egy hónapja. És most már soha többet.
Bassza meg az egész Lyoni maffia, az összes Holló meg akárki. Ők kezdték.
Hétfőn még a hóvihar is lecsapott Orleans-ra, mintha... mintha. Pont úgy. Összezárva a világon kívül, Zumie főzött, Briand szétszerelte a motorját, Sabine tanult, Avril meg benyugtatózva feküdt. Mi meg kártyáztunk. Aztán Ashraf lelőtte a zárat az egyik ajtóról, és előhozott egy rádiót, van saját frekvenciánk, derült ki.
Aztán elállt a hóesés, és végre hazamentünk. Zumie rajtam vezette le a fezsültségét, amíg Ashraf Aiméevel mebeszélt, én meg éreztem, hogy szép lassan felrobbanok a tehetetlenségtől. És tudod, amikor először érzem, hogy a dühtől és fűjdalomtól egyszerűen képtelen vagyok gondolkodni, képtelen vagyok bármit kitalálni, az ijesztő.
Ketten veszekednek időnként a fejemben, és nekem fáj.
Ashraf velem van, és nem tudom, mit tettem volna, ha nincsen. Valami nagy baromságot, attól tartok.
Aztán még meghalt Christine, Sandma egyik volt csaja, és megkaptuk az üzenetet is, hogy most vagyunk egálban. Basszák meg. Ők jöttek értem, ők akartak minket bántani először. És most a Szeráf megint Lyonba fog menni, nekem meg a seggemen kell ülnöm hétfőig, mert azt mondta az uralkodóm.
Guillaume. Úgy fáj. Hiányzol, és folyton a hülye fejed jár az eszemben, a szintipop zenéid meg a Stephen King gyűjteményed. Nem lehetsz csak egy .... bosszú áldozata... akkurvaéletbe. Az Érinthetetleneknél ki fog józanul gondolkodni, ha te nem vagy? A beszélgetések... nem beszéltünk már legalább egy hónapja. És most már soha többet.
Bassza meg az egész Lyoni maffia, az összes Holló meg akárki. Ők kezdték.
Megjegyzések