Otthon, édes otthon

Kedves Suzanne!

Már egy hete hazaértünk. Az első éjszakát Mara még nálunk töltötte, másnap Aimée meglátogatott minket, aztán estére magunkra maradtunk a lakásban - beszélgettünk, kitárgyaltuk az eseményeket. Marának nem volt túl határozott és világos jövőképe, pár új dolgot megemlített a mágusokkal kapcsolatban, például  magyarázott valamit a kétféle Árkádia elméletről. Meg mondta, hogy rá máshogy, jóval egyértelműbben hat az átok. Szeráf a Sanglantéval kocsmázott, másnap meg elvitte Marát az apátságba, hogy ott legyen biztonságban. És estére meghívta hozzánk az Érinthetetleneket, és megbízott azzal a nehéz feladattal, hogy készítsek valami ehetőt. Magamat is megleptem vele, hogy sikerült a csirkás-gyümölcsös rizs, de vicces volt látni, hogy Ashraf milyen büszke volt rám. Elmondta az átkomat, meg beszámoltam a Haitis kalandjaimról, kábé háromszor kellett elmesélnem a népes társaságnak, ez is véglegesen rögzült már a fejemben, úgy érzem. Jó este volt, tetszett, hogy főztem, takarítottam, meg tettem valamit a társaságért meg az otthonunkáért. 

Hétvégén gyújtogattunk a lakásban, igyekeztem tovább tanulni Szeráf elemének a használatát, mostanra már magam köré tudom hívni a tüzet, és akár mást is megperzselni vele (amennyiben sikerül hozzáérnem). Ja, pénteken vizsgáztam kreszből végre rajtaütésszerűen, bár a reggeli közben kellett átolvasnom a tananyagot, mert kissé későn jutott eszembe.

A hét elején elkezdtem úszni, minden nap, ebből rendszer lesz, már érzem. Hétfőn meglátogattam Avrilt, kedden Renéet, mindketten roppant elfoglaltak lettek, mert JJ és Margó összevesztek, tehát az ő nyakukba szakadt a munkahelyük. Szeráf  is minden nap bement a Céghez, ez még furcsább, mert őt aztán még nem láttam dolgozó emberként. Mármint, tudod, ilyen reggeltől estig-dolgozóként. Irodában. 

Én mászkáltam tovább, úsztam, legyőztem az aztékokat, aztán ők engem, összevesztem szerdán Sinclairrel, aztán Valentinustól kaptam valami szenteltvizes tórusz nyakláncot, ami majd jól felforr, ha baj van. Azóta még úszáshoz se veszem le... Namindegy. Szóval Sinclair kifakadt, hogy miéárt vagyok ilyen ostoba, miért megyek a veszély elé feleslegesen, és egyáltalán, miért nem elég nekem megülni szépen a seggemen, hát az olyan nehéz lenne? Bazmeg, igen. 

Csütörtökön azztán felhívtam JT-t és megkérdeztem, hogy van-e kedve vívni tanítani engem - mostantól kezdve ez is rendszeres edzés lesz. Beszélgettünk egy csomót, aztán megnéztük a Cég újdonsült épületét, boldogítottuk Z-t, majd átugrottunk a házba, csinos megminden, filmet néztünk, Ashraf is befutott, boldogság. 

Időnként hülyeségeket kérdeznek tőlem, időnként nem, de olyan... idegenek néha a barátaim. Nyomasztó. Február van, itthon vagyok. Az átok még rajtam, egyre több a nyakláncom és az ékszerem úgy általában - ez tulajdonképen vicces, tele vagyok varázscuccokkal. És fogok tudni vívni, mint egy igazi... elf.