Töredék I.
Érzem a kezét a hátamon, a gerincemen, a nyakamon, hallom a szavait, és pár pillanatra újra a zokogó Janie vagyok Szeráf karjaiban, aztán elönt az ár megint.
...
- Dzsinibazdmeg, gyere már! - körbenézek a folyosón, aztán átrobogok a hónom alatt szorítva a füzeteimet. A folyosó végén kimászunk az ablak szétfeszített rácsai között, és már az iskola háta mögötti, lomos udvaron vagyunk. Annie behúzza mögöttem az ablakot, aztán felül az egyik leharcolt asztalra. Mellédobom a füzeteimet, aztán előhúzok egy doboz cigit.
- Kurvagyorsan megírom az angolt, aztán a tied vagyok. - Annie hüvelyk és mutatóujja közé fog egy szálat, rágyújt, miközben kitöltöm angolmondat-sormintával a spirálfüzetet. - Nna, ránézésre olyan, mintha nagyjából meglenne, nem? - eltartom magamtól, igen, végigragozott mondatoknak tűnik. Kell a francnak, hogy meghúzzanak angolból. A ragozást bármikor végigmondom neki, csak ne kelljen megint kiselőadást tartanom az üvegházhatásból.
- Na, mondd.
Felkuporodok az asztalra Annie mellé, rágyújtok én is.
- Dugtatok?
Megrugdos egy kicsit a bakancsával, csak, hogy érezzem a törődést.
- Te, ez egy fasz...még mindig az után a ribanc után sír.
- Aha... tehát nem.
Csönd. Félrenyelem a füstöt - faszért kell ezt letüdőzni mindig.
- Figyu, ne vedd úgy a szívedre... - röhög, pedig most igazán megpróbálok empatikusan vígasztalni.
- Dzsinííí! - könnyes a szeme, annyira kell nevetnie.
- Mi van?
- Nem érdekel az a ribanc. Mostmár nem sír utána... - és Annie csalafintán vigyorog. - Pénteken kimegyünk a hídra, viszem Zack-ot is, te is jössz.
Csöngetés. Aztán sziréna.
-Ez jellemző bazmeg, pont most kellett valakinek betelefonálnia - röhögünk, és aztán inkább a hátsó kerítésen mászunk ki, mert a a többi szerencsétlen már a folyosókon tobzódik.
...
- Dzsinibazdmeg, gyere már! - körbenézek a folyosón, aztán átrobogok a hónom alatt szorítva a füzeteimet. A folyosó végén kimászunk az ablak szétfeszített rácsai között, és már az iskola háta mögötti, lomos udvaron vagyunk. Annie behúzza mögöttem az ablakot, aztán felül az egyik leharcolt asztalra. Mellédobom a füzeteimet, aztán előhúzok egy doboz cigit.
- Kurvagyorsan megírom az angolt, aztán a tied vagyok. - Annie hüvelyk és mutatóujja közé fog egy szálat, rágyújt, miközben kitöltöm angolmondat-sormintával a spirálfüzetet. - Nna, ránézésre olyan, mintha nagyjából meglenne, nem? - eltartom magamtól, igen, végigragozott mondatoknak tűnik. Kell a francnak, hogy meghúzzanak angolból. A ragozást bármikor végigmondom neki, csak ne kelljen megint kiselőadást tartanom az üvegházhatásból.
- Na, mondd.
Felkuporodok az asztalra Annie mellé, rágyújtok én is.
- Dugtatok?
Megrugdos egy kicsit a bakancsával, csak, hogy érezzem a törődést.
- Te, ez egy fasz...még mindig az után a ribanc után sír.
- Aha... tehát nem.
Csönd. Félrenyelem a füstöt - faszért kell ezt letüdőzni mindig.
- Figyu, ne vedd úgy a szívedre... - röhög, pedig most igazán megpróbálok empatikusan vígasztalni.
- Dzsinííí! - könnyes a szeme, annyira kell nevetnie.
- Mi van?
- Nem érdekel az a ribanc. Mostmár nem sír utána... - és Annie csalafintán vigyorog. - Pénteken kimegyünk a hídra, viszem Zack-ot is, te is jössz.
Csöngetés. Aztán sziréna.
-Ez jellemző bazmeg, pont most kellett valakinek betelefonálnia - röhögünk, és aztán inkább a hátsó kerítésen mászunk ki, mert a a többi szerencsétlen már a folyosókon tobzódik.
Megjegyzések