Június 19, hétfő
Kedves Suzanne!
Valahogy el kell kezdeni ezt a naplót. Elgondolkodtam, kinek címezzem, a naplókat szokták. Az elmúlt két hétben tudtam emg, hogy van egy ikertestvérem, ma délután mondta el egy Ufó, hogy tengerkutató biológus vagy valami ilyesmi vagy. Neked írom, hátha egyszer találkozunk, hátha egyszer elolvashatod ezt. Ugyan a Sárkány mondta, hogy nem áruljuk el magunkat az emberekenek - de ez esetben kivételt teszek. Vagy nem, persze, ahogy a sors hozza. Elég sok esélyem van rá, hogy meghaljak, hamarabb, mint, hogy találkozzunk. Ebben az esetben szeretném, ha ezt elolvasnád. Miért? Mert. Csak. Ilyet szoktak emberek, a naplós horror külön izgalmas.
Két hete tértem vissza Orleansba a Csigaházból. Választottam udvart, azt hiszem, azért, hogy azt tehessem amit szeretnék. Élni szeretnék elsősorban. Rengeteg dolgot kapok a többiektől, mégis olyan üresnek érzem időnként magamat. Rájöttem, hogy amit az elrablásom előtt csináltam, amit szerettem volna, az olyan... semmilyen. Nem akartam semmit, csak jól érezni magamat, illetve, mindent akartam, csak nem azt, ami kötelező volt, amit a szüleim rámerőltettek. Ennek most semmi értelmét nem látom.
Hosszú éveken keresztül rettegtem attól, hogy nem tudom a szabályokat, és mégis rájuk kell hibáznom, és jobbnak lenni. És megtanultam, hogy meghalok, ha nem alkalmazkodom.
Beköltöztem az Érinthetetlenekhez, JT helyébe. JT volt az egyik, aki ott volt, amikor kijöttem a Sövényből. Azóta alig láttam, és semmit nem tudok róla.Van benne valami lelkesedés, ami tetszik, de nagyjából ennyit sikerült észrevennem belőle.
Nem tudom, nem tudom. Avrilt és Etát csípem, az a társaság, akikkel lehet csak úgy lógni, emlékeztetnek a régi barátaimra. RobRoy furcsább. Szinte zavarbaejtő. Nem tudom miért - van benne valami igazán... érdekes, de nem beszél magától. Én meg nem tanultam meg kérdezni. Furcsa, tőle valóban zavarba jövök.
Van ez a Mozaikcsaj, na ő persze, hogy zavarbaejtő, a furcsa mozgásával, és azzal, hogy mindig igazat mond. Mióta erre rájöttem, azóta könnyebb vele beszélgetni.
Annak meg nagyon örülök, hogy Annan látta a tengert, hogy elmentek Étretatba - még akor is, ha valami titokzatos csetepatéba keveredtek útközben. Örülök, hogy ha érintőlegesen is, de segíthettem neki. Visszaadják ezek a dolgok a hitemet abban, hogy van értelme ennek az egésznek.
Holnaptól megyek könyvtárba, beiratkozom, és megpróbálok utánanlzni dolgoknak, a kimaradt éveknek. Sárkánytól kérek munkát, valószínűleg pultos leszek, izgulok, soha nem dolgoztam azelőtt. És, remélem ott lesz a srác is, az jó arcnak tűnt.
Valahogy el kell kezdeni ezt a naplót. Elgondolkodtam, kinek címezzem, a naplókat szokták. Az elmúlt két hétben tudtam emg, hogy van egy ikertestvérem, ma délután mondta el egy Ufó, hogy tengerkutató biológus vagy valami ilyesmi vagy. Neked írom, hátha egyszer találkozunk, hátha egyszer elolvashatod ezt. Ugyan a Sárkány mondta, hogy nem áruljuk el magunkat az emberekenek - de ez esetben kivételt teszek. Vagy nem, persze, ahogy a sors hozza. Elég sok esélyem van rá, hogy meghaljak, hamarabb, mint, hogy találkozzunk. Ebben az esetben szeretném, ha ezt elolvasnád. Miért? Mert. Csak. Ilyet szoktak emberek, a naplós horror külön izgalmas.
Két hete tértem vissza Orleansba a Csigaházból. Választottam udvart, azt hiszem, azért, hogy azt tehessem amit szeretnék. Élni szeretnék elsősorban. Rengeteg dolgot kapok a többiektől, mégis olyan üresnek érzem időnként magamat. Rájöttem, hogy amit az elrablásom előtt csináltam, amit szerettem volna, az olyan... semmilyen. Nem akartam semmit, csak jól érezni magamat, illetve, mindent akartam, csak nem azt, ami kötelező volt, amit a szüleim rámerőltettek. Ennek most semmi értelmét nem látom.
Hosszú éveken keresztül rettegtem attól, hogy nem tudom a szabályokat, és mégis rájuk kell hibáznom, és jobbnak lenni. És megtanultam, hogy meghalok, ha nem alkalmazkodom.
Beköltöztem az Érinthetetlenekhez, JT helyébe. JT volt az egyik, aki ott volt, amikor kijöttem a Sövényből. Azóta alig láttam, és semmit nem tudok róla.Van benne valami lelkesedés, ami tetszik, de nagyjából ennyit sikerült észrevennem belőle.
Nem tudom, nem tudom. Avrilt és Etát csípem, az a társaság, akikkel lehet csak úgy lógni, emlékeztetnek a régi barátaimra. RobRoy furcsább. Szinte zavarbaejtő. Nem tudom miért - van benne valami igazán... érdekes, de nem beszél magától. Én meg nem tanultam meg kérdezni. Furcsa, tőle valóban zavarba jövök.
Van ez a Mozaikcsaj, na ő persze, hogy zavarbaejtő, a furcsa mozgásával, és azzal, hogy mindig igazat mond. Mióta erre rájöttem, azóta könnyebb vele beszélgetni.
Annak meg nagyon örülök, hogy Annan látta a tengert, hogy elmentek Étretatba - még akor is, ha valami titokzatos csetepatéba keveredtek útközben. Örülök, hogy ha érintőlegesen is, de segíthettem neki. Visszaadják ezek a dolgok a hitemet abban, hogy van értelme ennek az egésznek.
Holnaptól megyek könyvtárba, beiratkozom, és megpróbálok utánanlzni dolgoknak, a kimaradt éveknek. Sárkánytól kérek munkát, valószínűleg pultos leszek, izgulok, soha nem dolgoztam azelőtt. És, remélem ott lesz a srác is, az jó arcnak tűnt.
Megjegyzések