Vivre

Hát jól van, tisztul ez. Új élet lehetősége, mi? Új élet, nohiszen. Hagyjuk ezt az új szót. Egyértelmű. Élni kell. Túlélni kell. A hogyan érdekel. Meg a miért. (Csak.) Tudom, hogy változni fogok, és azt is tudom, hogy nem egy héten belül, hanem hónapok, évek fognak eltelni, amíg rájövök, hogy miért. Addig a hogyan marad.
Ezért szívás ez az udvarválasztás - csak annnyi aggaszt, hogy mi van, ha két év múlva "kiélem" magam, és elkezd érdekelni a világ, elkezd érdekelni a tudás meg ilyesmi, és már nem lesz elég cél az, hogy jól érezzem magam.
Lesz.e még lehetőségem a másik udvarnál érdeklődni, vagy saját utakat kell-e keresnem?
Wazz, figyeled, hosszú távon gondolkodom. Meg kell kérdeznem, mennyire érdemes. Ijesszetek rám! Az a picsa megölte a nevelőapámat és a nővéremet, mégsem ijedtem meg. Tudni akarom, mitől kell félni.
12 év folyamatos feszültségben? Amikor bármi megtörténhet, és az egyetlen megoldás csak annyi volt, hogy próbálkozni, de megpróbálni elfelejteni a tétjét?

A Sárkányt szívesen elfogadnám uralkodónak. Azért, mert foglalkozik velem? Akármi miatt is? Például. Mert akkor is számíthatok majd rá, ha csatlakozom hozzá. A többiekről még nincs képem, muszáj beszélnem Mefisztóval is, hogy kiegyensúlyozottabb legyen a választásom. De, ha most kéne döntenem, a Tavaszt választanám.

Az meg öbbenetes, hogy mennyi minden kimaradt a három évvel az életemből. Be kell pótolnom, különben találhatok ki jobbnál jobb sztorikat - nem lehet mindig elterelni a témát. Mi van, ha találkozom még az emberekkel, akiknek egyszer hazudtam?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ostrander Ilona

Barbara

Karel