Smaragd
Az azért elég kemény, hogy 10 érmefeldobásból öt írás, öt fej. Ne kérdezzétek, miért nem páratlanat dobtam. Csak. Útmutatást kértem, nem választ. Egy fél hetet végigkínlódtam és agyaltam azon, hogy mégis, Borostyán vagy Smarad.
A hétfő baszott sűrű volt, tulajdonképpen már a vasárnap is - Vascsaj végleg összeveszett a pasijával, Annant dobta a nője, nekem meg újra kellett kezdenem a birodalomépítést, mert a hülye a rómaiak legyalultak a tankjaikkal, amikor épp felfedeztem a lőport. Sid Meier for president!
Naszóval, hétfőn tervbe vettük az Apát meglátogatását. De előtte azért kómában feküdtem három órát. Emlékeztem Csigaházra.
Amikor megtaláltam a tüskés ösvényt az egyik sikátorban, aznap látaam a tükörben a fürdőszobát, ahonnan kiájultam. És volt ott más is. Aztán láttam egy Kék hölgyet és Zöld lovagokat, és egy Párbajt. Emlékszem a folyamatos rettegésre, az egyensúlyozásra a létezésért. Futottam falon, futottam vízen és nem hagytam nyomot. Zárt ajtókon léptem át. És hínáros alga mindenhol, ébredésem után is, azt izzadtam bazmeg. Mire felébredtem, az egész társaság Annan lakásán héderezett, DzsíTí már nem kórházban, a konyhában tömte az arcát.
Később kimaradt megint pár perc emlékezésre, de úgy döntöttem, attól még megyek a Kristályudvarhoz beszélgetni.
Aaron érdekes ufó Johannesburgból - na, ő például járt ott azóta is, hogy elrabolták. Bármennyire is azzal nyitottak, hogy innen sehova, mert nem jövünk vissza, érkezett Rouenből arc, aztán Annan is mesélte, hogy onnan már más is, meg a Kígyószemű is járt már itt. Megtanulok közlekedni a sövényben, eldöntöttem.
Ezen JJ bemutatkozása is segített - bazmeg, elvitt Étretatba. Kávézni. Ha egy kicsit jobban érdeklődöm konkrét dolgok iránt, ezzel egyértelművé tette volna a döntésemet. De nem, csak megint elbizonytalanított.
Különben tényleg egyszerűbb lett volna egyszer feldobni az érmét. Vagy nem? Ma olyan határozatlan vagyok.
De mindenképpen döntöttem csütörtökig, beszélgettem a Vaslédivel, úgy, hogy meséltek nekem az egyenességéről meg ilyesmi, már nem tűnt akkor a problémának. Igazat mondani ilyenkor kényelmes.
Különben, bírom, ahogy felméregetnek a helyiek. Mondhatni, igényem van rá. Amit mondanak, amit kérdeznek, ahogy mondják, az mind nagyon érdekes. Élmény.
No, Smaragd Udvar. Nézzük, mit kezdek az új életemmel, hamár.
A hétfő baszott sűrű volt, tulajdonképpen már a vasárnap is - Vascsaj végleg összeveszett a pasijával, Annant dobta a nője, nekem meg újra kellett kezdenem a birodalomépítést, mert a hülye a rómaiak legyalultak a tankjaikkal, amikor épp felfedeztem a lőport. Sid Meier for president!
Naszóval, hétfőn tervbe vettük az Apát meglátogatását. De előtte azért kómában feküdtem három órát. Emlékeztem Csigaházra.
Amikor megtaláltam a tüskés ösvényt az egyik sikátorban, aznap látaam a tükörben a fürdőszobát, ahonnan kiájultam. És volt ott más is. Aztán láttam egy Kék hölgyet és Zöld lovagokat, és egy Párbajt. Emlékszem a folyamatos rettegésre, az egyensúlyozásra a létezésért. Futottam falon, futottam vízen és nem hagytam nyomot. Zárt ajtókon léptem át. És hínáros alga mindenhol, ébredésem után is, azt izzadtam bazmeg. Mire felébredtem, az egész társaság Annan lakásán héderezett, DzsíTí már nem kórházban, a konyhában tömte az arcát.
Később kimaradt megint pár perc emlékezésre, de úgy döntöttem, attól még megyek a Kristályudvarhoz beszélgetni.
Aaron érdekes ufó Johannesburgból - na, ő például járt ott azóta is, hogy elrabolták. Bármennyire is azzal nyitottak, hogy innen sehova, mert nem jövünk vissza, érkezett Rouenből arc, aztán Annan is mesélte, hogy onnan már más is, meg a Kígyószemű is járt már itt. Megtanulok közlekedni a sövényben, eldöntöttem.
Ezen JJ bemutatkozása is segített - bazmeg, elvitt Étretatba. Kávézni. Ha egy kicsit jobban érdeklődöm konkrét dolgok iránt, ezzel egyértelművé tette volna a döntésemet. De nem, csak megint elbizonytalanított.
Különben tényleg egyszerűbb lett volna egyszer feldobni az érmét. Vagy nem? Ma olyan határozatlan vagyok.
De mindenképpen döntöttem csütörtökig, beszélgettem a Vaslédivel, úgy, hogy meséltek nekem az egyenességéről meg ilyesmi, már nem tűnt akkor a problémának. Igazat mondani ilyenkor kényelmes.
Különben, bírom, ahogy felméregetnek a helyiek. Mondhatni, igényem van rá. Amit mondanak, amit kérdeznek, ahogy mondják, az mind nagyon érdekes. Élmény.
No, Smaragd Udvar. Nézzük, mit kezdek az új életemmel, hamár.
Megjegyzések