Bomba
Azt hiszem, már nem hányok azonnal hús látványára, bár nem kockáztatrnám meg a rosszullétet. Furcsa. Iszonyat jól esik Avrilék törődése. Az, hogy úgy általában vigyázunk egymásra. Szeretnék elég erős és ügyes lenni ahhoz, hogy én is tudjak segíteni a közösségnek. Valahogyan meg szeretném hálálni, és még nem tudom, hogyan. Majd rájövök, remélem.
Volt pár pillanat amíg azt fontolgattam, hogy segítek Kikinek. Feküdtem a földön, örültem, hogy nem nagyon vágtak szét az üvegek. Aztán láttam, ahogy a Bioterminátor belenyúl Kiki szemébe, és rájöttem, hogy még sértetlenül is esélytelen lennék. Hívtam Szeráfot, miközben a szörny vallatta Kikit. Megpróbáltam elbújni a zuhanyzóban. Aztán megölte és szétszedte Kikit, és utánam jött, és kereste a "kicsi kincsét". Nem tudom, hogyan, de sikerült úgy átmásznom a ét fülke között, hogy nem vette észre. Kilopóztam. Szeráf megjelent, szétlőtte a Bioterminátort, aztán felterelt a lépcsőn, ki az épületből, benyomott egy BMWbe Anan mögé, és elvittek a kórházba.
Nem tartott sokáig az egész. Még mindig él bennem az, ahogy Szeráf keze a vállamon, és halkan, folyamatosan beszél hozzám, és kezd leesni, hogy túléltem és megmenekültem. A csengő hangja a klubban, Gaspar rémült arca, a mellettem elviharzó Aimée... nem sírtam. Azóta sem sírtam. Talán ez a legfurcsább.
Másnap hajnalban nagyon örültem Avrilnak, hogy ott volt. Hogy értem jöttek Sandmannel. Jól esett.
Sajnálom Kikit, szörnyű, ami történt vele.
Viszont örülök annak, hogy élek, és, hogy a barátaim is jól vannak többé-kevésbé.
Vasárnap JJ áthívott ebédelni hozzájuk, elmélkedtünk fetchekről, nyomozókról, természetfelettiről, mozgó halottakról. Nem bánom, hogy nem a Borostyánudvarba csatlakoztam, de az ilyen beszélgetések eszembe juttatják, milyen nehéz volt a döntés. Noella ijesztő kislány, de érdekes.
Este meg Piet, "randi" - jó fej srác, és a hely,ahova először vitt, az se volt rossz de... jobb lett volna, ha nem randi, csak egy esti sörözés. Tipikusan olyan ember, akitől nem akarok semmit, ellenben szimpatikus.
No, segítek Sandmanékon, szenvedek egy kört a puzzle-val.
Volt pár pillanat amíg azt fontolgattam, hogy segítek Kikinek. Feküdtem a földön, örültem, hogy nem nagyon vágtak szét az üvegek. Aztán láttam, ahogy a Bioterminátor belenyúl Kiki szemébe, és rájöttem, hogy még sértetlenül is esélytelen lennék. Hívtam Szeráfot, miközben a szörny vallatta Kikit. Megpróbáltam elbújni a zuhanyzóban. Aztán megölte és szétszedte Kikit, és utánam jött, és kereste a "kicsi kincsét". Nem tudom, hogyan, de sikerült úgy átmásznom a ét fülke között, hogy nem vette észre. Kilopóztam. Szeráf megjelent, szétlőtte a Bioterminátort, aztán felterelt a lépcsőn, ki az épületből, benyomott egy BMWbe Anan mögé, és elvittek a kórházba.
Nem tartott sokáig az egész. Még mindig él bennem az, ahogy Szeráf keze a vállamon, és halkan, folyamatosan beszél hozzám, és kezd leesni, hogy túléltem és megmenekültem. A csengő hangja a klubban, Gaspar rémült arca, a mellettem elviharzó Aimée... nem sírtam. Azóta sem sírtam. Talán ez a legfurcsább.
Másnap hajnalban nagyon örültem Avrilnak, hogy ott volt. Hogy értem jöttek Sandmannel. Jól esett.
Sajnálom Kikit, szörnyű, ami történt vele.
Viszont örülök annak, hogy élek, és, hogy a barátaim is jól vannak többé-kevésbé.
Vasárnap JJ áthívott ebédelni hozzájuk, elmélkedtünk fetchekről, nyomozókról, természetfelettiről, mozgó halottakról. Nem bánom, hogy nem a Borostyánudvarba csatlakoztam, de az ilyen beszélgetések eszembe juttatják, milyen nehéz volt a döntés. Noella ijesztő kislány, de érdekes.
Este meg Piet, "randi" - jó fej srác, és a hely,ahova először vitt, az se volt rossz de... jobb lett volna, ha nem randi, csak egy esti sörözés. Tipikusan olyan ember, akitől nem akarok semmit, ellenben szimpatikus.
No, segítek Sandmanékon, szenvedek egy kört a puzzle-val.
Megjegyzések