Bál
Na, ez meg. Suzanne, tudod, mennyire lehet készülni valamire. Nekem kimaradt a szalagavató. Jó, ez lehet, hogy baromságnak tűnik, de... azért... láttam filmeken. Mondjuk. És igényem volt valami másra - szebbre, jobbra. Királylányosra? Szép ruhában, bálban, táncolni beszélgetni, elfelejteni a problémákat. Erre való az egész, nem?
Addig fasza volt, amíg készültünk. Átjöttek a csajok öltözni az albiba, a srácok a konyhába - valóban olyan volt, mintha igazi lenne. Mintha tényleg barátnők lennénk, akik a bálba készülnek.
Még az is izgalmas volt, amikor Aimée lelökött és zuhantam, bele a bálterembe.
Aztán olyan... semmilyen lett az egész. Finom volt a kaja. Hangulatos volt az asztaltársaság. Mégis... hiányzott valami. Avril megtette, amit lehetett, elmagyarázta, ki-kicsoda. De tényleg. Csak épp nyomasztó volt rádöbbeni, hogy nem érdekelnek. Nem foglalkoztatott az új emberek megismerése, sőt, még a régiekkel való további sem. Pedig... a nagyszemű Ősz udvarosra kíváncsi lehettem volna. JJvel jól esett volna pár szót váltani - semmi komolyat... csak... csak úgy. Szerettem volna odamenni Ashrafhoz és Antonhoz. Zumit kicsit megismerni, olyan különös volt látni, ismerve mindazt, amit hallottam róla.
Ja, meg Hervével... ömmm... beszélgetni? Namindegy. Ezt így utólag... Nem. Azt akartam, hogy ő jöjjön oda hozzám. Mert végül én voltam az, aki meglátogattam egy hete az antikvitásban, azzal az ürüggyel, hogy ott volt a Kapu megtalálásakor. Az meg kurvára idegesít, hogy őfelőle maradhatott volna a néma csönd közöttünk.
Tudom, hogy valóban sokat szoktam hallgatni, de ... én ilyenkor a másik embert hallgatom. Namindegy.
JT pont jó horgonynak tűnt aztán. Legalább nem egyedül éreztük szarul magunkat. És jól esett hallgatni.Jól esett a bizalma. Aggódom érte.
Furcsa, előre nem gondoltam volna, hogy ő lesz az, akivel kettesben merengünk egy teraszon.
Talán ez adott lelkierőt ahhoz, hogy legalább megpróbáljam jól érezni magam. Vagy az, hogy Paris feladta a hallgatást. Mert ez ráébresztett arra, mennyire.. szórakoztató is a szociális freakség.
Ittam a minden mindegy alapján, utána már könnyebb volt. Hagytam, hogy az táncoljon velem, aki akar. Hogy csak történjenek a dolgok. Még az egyetlen szándékolt lépésem is valahol magától értetődő volt. Hogy felkértem Hervét hölgyválaszkor. Hiszen ő volt a lgközelebb. Szép elmélet, valóban - csak azt felejtem ki a számításból, hogy alapvetően nem volt kedvem felkérni senkit. Azt viszont tudom, hogy zavart volna, ha más kéri fel.
Nem tudom. Talán ennek köszönhetem, hogy megmentett Baakaritól. Ha nem kér fel, akkor... vajon hagytam volna magam elvinni? Felszedni? És így utólag ez miért zavar?
Örülök. Örülök neki, hogy Hervé szállított haza abban az állapotomban. Hogy láthattam az ijesztően szürreális házát. Hogy nem azért jöttem zavarba, ahogy viselkedtem, amikor rosszul voltam.
Azért egy kicsit félek.
Az meg külön zseniális, hogy Valaki molotov-koktélt dobott az albiba. Hetente kell valami? Megsürgetett minket, hogy kapjuk már el?
Hehe, jut eszembe, a bál előtt még úgy indultam el, hogy megpróbálok összejönni valakivel. A bálon ez persze azonnal elszállt - de mégis Hervé ágyában ébredtem. Tudom, nem történt semmi, ráadásul összehánytam a szőnyeget is. De akkor is.
Addig fasza volt, amíg készültünk. Átjöttek a csajok öltözni az albiba, a srácok a konyhába - valóban olyan volt, mintha igazi lenne. Mintha tényleg barátnők lennénk, akik a bálba készülnek.
Még az is izgalmas volt, amikor Aimée lelökött és zuhantam, bele a bálterembe.
Aztán olyan... semmilyen lett az egész. Finom volt a kaja. Hangulatos volt az asztaltársaság. Mégis... hiányzott valami. Avril megtette, amit lehetett, elmagyarázta, ki-kicsoda. De tényleg. Csak épp nyomasztó volt rádöbbeni, hogy nem érdekelnek. Nem foglalkoztatott az új emberek megismerése, sőt, még a régiekkel való további sem. Pedig... a nagyszemű Ősz udvarosra kíváncsi lehettem volna. JJvel jól esett volna pár szót váltani - semmi komolyat... csak... csak úgy. Szerettem volna odamenni Ashrafhoz és Antonhoz. Zumit kicsit megismerni, olyan különös volt látni, ismerve mindazt, amit hallottam róla.
Ja, meg Hervével... ömmm... beszélgetni? Namindegy. Ezt így utólag... Nem. Azt akartam, hogy ő jöjjön oda hozzám. Mert végül én voltam az, aki meglátogattam egy hete az antikvitásban, azzal az ürüggyel, hogy ott volt a Kapu megtalálásakor. Az meg kurvára idegesít, hogy őfelőle maradhatott volna a néma csönd közöttünk.
Tudom, hogy valóban sokat szoktam hallgatni, de ... én ilyenkor a másik embert hallgatom. Namindegy.
JT pont jó horgonynak tűnt aztán. Legalább nem egyedül éreztük szarul magunkat. És jól esett hallgatni.Jól esett a bizalma. Aggódom érte.
Furcsa, előre nem gondoltam volna, hogy ő lesz az, akivel kettesben merengünk egy teraszon.
Talán ez adott lelkierőt ahhoz, hogy legalább megpróbáljam jól érezni magam. Vagy az, hogy Paris feladta a hallgatást. Mert ez ráébresztett arra, mennyire.. szórakoztató is a szociális freakség.
Ittam a minden mindegy alapján, utána már könnyebb volt. Hagytam, hogy az táncoljon velem, aki akar. Hogy csak történjenek a dolgok. Még az egyetlen szándékolt lépésem is valahol magától értetődő volt. Hogy felkértem Hervét hölgyválaszkor. Hiszen ő volt a lgközelebb. Szép elmélet, valóban - csak azt felejtem ki a számításból, hogy alapvetően nem volt kedvem felkérni senkit. Azt viszont tudom, hogy zavart volna, ha más kéri fel.
Nem tudom. Talán ennek köszönhetem, hogy megmentett Baakaritól. Ha nem kér fel, akkor... vajon hagytam volna magam elvinni? Felszedni? És így utólag ez miért zavar?
Örülök. Örülök neki, hogy Hervé szállított haza abban az állapotomban. Hogy láthattam az ijesztően szürreális házát. Hogy nem azért jöttem zavarba, ahogy viselkedtem, amikor rosszul voltam.
Azért egy kicsit félek.
Az meg külön zseniális, hogy Valaki molotov-koktélt dobott az albiba. Hetente kell valami? Megsürgetett minket, hogy kapjuk már el?
Hehe, jut eszembe, a bál előtt még úgy indultam el, hogy megpróbálok összejönni valakivel. A bálon ez persze azonnal elszállt - de mégis Hervé ágyában ébredtem. Tudom, nem történt semmi, ráadásul összehánytam a szőnyeget is. De akkor is.
Megjegyzések