Augusztus

Hallottam Szeráfot magéban elszámolni 10-ig és azon túl. Telefonon keresztül.
- Salut, Ashraf, itt vagyunk Hua-Mea lakásán, és találtunk bizonyítékokat.
Csönd. Torkomban dobol a szívem, és a tudat, hogy a túloldalon egy kiismerhetetlen, és alapvetően érzelemmentesnek megismert ... gyilkossal beszélek, aki az előző este vitt el minket biztonságos helyre. Ahonnan megszöktünk nyomozni.
- Bonzsúr, Janie. Maradjatok a közelben.
Kattanás. Levegő kifúj. Ezzel az emberrel mindig izgalmas telefonon beszélni. Szemtől szembe legalább látom a szemét, legalább minimális esélyem van a gondolataira.

Rámlőttek a buszon, más halt meg helyettem. Láttam Szeráfot idegesen.

És végül láttam, ahogy a négy uralkodó örökre száműzi Hua-Mea-t.

Suzanne, nem volt egyszerű ez az ügy. De kaptunk lakást és bútorokat, és ez jó, még akkor is, ha nem dicsértek meg - nem várok dicséretet. Hivatalosan. Nekem épp elég a köszönöm Aimée-től.

Aztán sikerrel vettem a motoros vizsgát, és nekiláttam edzeni. Futás - minden reggel Szeráf az első majdnem akit látok -, lövés, shotokan Milicenttel... most már nem csak ön, hanem közveszélyes is vagyok.
Janie's got a gun... hihetetlen. És tanultam Szeráftólarról is valamit, hogyan védhetem meg magam a tűztől. Meg ajándékot is.
Rengeteg ajándékot kaptam augusztusban a barátaimtól. Lassan rajtam a sor viszonozni.

Közelebb kerültem Aimée-hez, ami fura, lévén az uralkodóm - de mégis, így azért más. Így egyszerűen egy valamivel idősebb nő, akivel lehet filmeket és sorozatot nézni, akivel ki lehet beszélni a pasikat, meg az egyéb pletykákat. Most, hogy Avril Jeannel van elfoglalva... amivel semmi bajom, persze. Örülök nekik.
Csak... csak hiányzik valami.

Álmodtam Paulról. És fáj az emléke. Egyszerinek és megismételhetetlen történetnek tűnik a régi életm, amiből csak pár fejezet jutott nekem.

Hervével meg egy órán keresztül ültünk némán. Rendben, volt ebből mondjuk... 5 perc beszéd is. És tudod, mi a furcsa? Nem zavart. Mintha egy másik világba kerültem volna, ahol ez az egész nem fontos. Csak ne lenne illatos a lehellete. Túlzottan foglalkoztat a kérdés, hogy milyen lehet közvetlen közelről.

Ja, voltunk egyhetes nyaraláson is, napközistábor fíling a koronaátadási bál után. tó, fű, föld, csillagok, tábortűz, nyugi.A legjobb az volt, amikor szerdán lelátogattak többen. Sandman, akit féltek a magábafordulástól, JT, akit imádok - amilyen bonyolultak a családi viszonyaim, a bátyámmá fogadnám simán -, a sakkozó Hervé és Szeráf. Akik kétszer is néma párbajba vagy mibe merültek. Gyönyörű volt egy ilyet végre kívülről látni.Volt az legalább 5 perc kérdő csönd...

Most végre dolgozom megint. Megnyílt a Fagyöngy, az első nap gótokat nem láttunk, ellenben idegesítő sztárokat és nagy embereket igen. Másnap meg volt szerencsém megismerkedni közelebbről is egy góttal vagy mivel. Neki kellhetett valaki az éjszakára, mielőtt továbbutazik - a Tavasz meg ugye a vágyakról, és azok beteljesítéséről szól. Hát tessék :D
Lehet, hogy majd egyszer mégis felhívom. Kíváncsi vagyok az életére, és a sikereire. Amennyiben persze megosztja majd őket.

És akkor várjuk a szeptembert. Ollé.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ostrander Ilona

Barbara

Karel