Rouen II.
Szóval. Kivettünk Rouen szélén egy családias motelben egy szobát, átvedlettünk bulliszerelésbe. Utána ettünk, meg egy benzinkúton szereztünk vásárfiát a gyerekeknek haza. JJnek szerintem jó lesz a Jeanne D'arcos (I'm Darker) póló, ha már Aimée is felsőt kap JT-től. Meg képeslapok, minden mennyiségben. Találtm szépet is, meg találtam mérsékelten giccses, ámde Rouen feliratú öngyűjtót is - Hervé nem egyszerű ember, neki igazából semmit nem találtam, de azért kap ő is izét, mert számomra a gesztusok fontosak.
Az igazi Fagyöngy előtti bronzfában van valami misztikus. Például a lehullott barna falevelek alatta, amik nem származnak fáról, mert igaziból egy sincs a környéken. Még időben eszünkbe jutott, hogy akár lehetnek elcseréltek is a klubban, mi meg ugye nem akartunk találkozni velük. Ja, igen. A terv az volt, hogy jövünk, partizunk egy hatalmasat, szignózzuk a wc-t (JT vett uvfényű zöld festéket, és még ki is vágott salont hozzá, a kis szorgalmas), aztán lelépünk, mielőtt kitakaríttatnának velünk.
Szóval maszkot fel - ettől az elcseréltek számára is halandók lettünk.
A klubnak jó a hangulata, fa lambéria és fa asztalok, lecsorgó gyertyákkal meg minden, fura gót képek a falakon, ilyesmi. Alapvetően nyugisabb hely, mint általában a klubbok. És mindenképpen egyszerűbb, mint az orleansi változata.
Az, hogy baromirakell figyelnem, mennyit iszok, nagyon szar. Csak a buli vége felé mertem meginni egy pohár bort, JT rábeszélésére (aztán egy másikat a vöröshajú fémfiú kedvéért).
Szerencsére láttunk a helyi elcseréltek közül hármat is. A nőt mondjuk kihagytam volna, nem volt valami épületes látvány soknapos vizihullaként. De legalább szaga nem volt.
A galérián viszont lecsíptem egy vöröshajú, telepiercingelt srác vagizását, majd kicsivel később láttam egy koronás főt is. Zseniálisan kikövetkeztettem, hogy ez csak Adrian lehet. Fehér haj, korona a fejen, színekből és levelekből ítélve őszi. Ja, meg sikerült zavaromban a helyére ülnöm, amikor először tűnt el a maszk rólam.
De nem tűntem fel. Egy nagyon kicsit sajnálom.
A fémfiú aztán próbálkozott nálam, kábé egyetlenként a klubból. Az este végére aztán sikerült bezsélgetni is egy kicsit - hihetetlen szórakozás voltgyanútlan halandóként belekérdezni abba, mióta is van Rouenben, szokott-e utazni, meg egyéb ilyen szarságokat. Ó, igen. Ha majd rájön, hogy elcserélt voltam...
Még Adriannek is bemutatott - itt jelezném, egy szava sem lehet a rouenieknek, mert bemutatkoztam az aktuális uralkodónak. Háhá.
Mindegy, Sévere, a fémfiú aranyos srác, Adrian viszont... vegyük Hervét és Szeráfot, a kettő beszédsűrűségéből vonjunk átlagot. Vegyük Hervé félmosolyát, Szeráf veszélyes kisugárzását... engem megvett kilóra. Pedig még nem is ellenőriztem, hogy jó-e a feneke. De a szeme valóban barna. Nem emlékszem, hogy váltottunk volna szót, én mondtam a bemutatáskor a nevem, ő meg... talán csak biccentett. Jól van, ez még belefér. Egy szóval vezet, no és? Úgysem találkozom vele, talán soha többet.
Aláírtam a WC-t, aztán hazavittem a pultos srácot, hogy ne kelljen egyedül bóklásznom Rouen éjszakájában. Biztos, ami biztos, megmondtam neki, hogy én is a Fagyöngyben dolgozom, Orleansban, a nevemet, meg azt, hogy motorral jöttem.
JT mondjuk parázott azon, hogy miért-miért-miért, amikor titokban akrtunk jönni, de szerintem esélytelen, hogy szombat délután előtt kiderüljön, hogy ott jártunk. És én akarom, hogy legalább Sévere emlékezzen rá, kivel is beszélt. Meg persze Adrian is, h ott buliztunk az orra előtt, és még csak fel sem tűnt neki.
Hazafele aztán először eleredt az eső. Aztán közvetlen közelről kerültünk ki egy frontális ütközést - JT valóban csak pár centivel hibázta el az oldalra kivágódó teherautót. Utána közúti ellőrzésen kapcsoltak le, mint olyat aki hasonlítok egy szökött gyilkoshoz. Gyönyörű volt, Janie! Aztán szerencsém volt, és rájöttek, hogy nem én vagyok az.
És... megtudtam JT-ről azt, amit részben már sejtettem. Azt hiszem, nagyon szeretem ezt a embert.
Ez olyan este volt, amiért érdemes volt élni. Még-még-még ilyet!
...
azt leszámítva, hogy ugyan egész úton az tartotta bennem a lelket, hogy hazaérhetek, és várnak rám és... és... és aztán nyilván senki nem tudta, hol voltunk, mást hittek. Persze. Mire is vártam. Még két hétig nem mondhatom el.
Ha legalább meglett volna Hervé száma, akkor elhívtam volna egy sör fölött üldögélni csendben, mert ő csak nem kérdezte volna, hogy mi történt...
Hehe, viszont Sévere máris megtalálta az mélcímemet (ill. olyat talált, amiről nem is tudtam, hogy van.). Úúúgy ott lettem volna, amikor rájönnek, h mi voltunk azok...
Az igazi Fagyöngy előtti bronzfában van valami misztikus. Például a lehullott barna falevelek alatta, amik nem származnak fáról, mert igaziból egy sincs a környéken. Még időben eszünkbe jutott, hogy akár lehetnek elcseréltek is a klubban, mi meg ugye nem akartunk találkozni velük. Ja, igen. A terv az volt, hogy jövünk, partizunk egy hatalmasat, szignózzuk a wc-t (JT vett uvfényű zöld festéket, és még ki is vágott salont hozzá, a kis szorgalmas), aztán lelépünk, mielőtt kitakaríttatnának velünk.
Szóval maszkot fel - ettől az elcseréltek számára is halandók lettünk.
A klubnak jó a hangulata, fa lambéria és fa asztalok, lecsorgó gyertyákkal meg minden, fura gót képek a falakon, ilyesmi. Alapvetően nyugisabb hely, mint általában a klubbok. És mindenképpen egyszerűbb, mint az orleansi változata.
Az, hogy baromirakell figyelnem, mennyit iszok, nagyon szar. Csak a buli vége felé mertem meginni egy pohár bort, JT rábeszélésére (aztán egy másikat a vöröshajú fémfiú kedvéért).
Szerencsére láttunk a helyi elcseréltek közül hármat is. A nőt mondjuk kihagytam volna, nem volt valami épületes látvány soknapos vizihullaként. De legalább szaga nem volt.
A galérián viszont lecsíptem egy vöröshajú, telepiercingelt srác vagizását, majd kicsivel később láttam egy koronás főt is. Zseniálisan kikövetkeztettem, hogy ez csak Adrian lehet. Fehér haj, korona a fejen, színekből és levelekből ítélve őszi. Ja, meg sikerült zavaromban a helyére ülnöm, amikor először tűnt el a maszk rólam.
De nem tűntem fel. Egy nagyon kicsit sajnálom.
A fémfiú aztán próbálkozott nálam, kábé egyetlenként a klubból. Az este végére aztán sikerült bezsélgetni is egy kicsit - hihetetlen szórakozás voltgyanútlan halandóként belekérdezni abba, mióta is van Rouenben, szokott-e utazni, meg egyéb ilyen szarságokat. Ó, igen. Ha majd rájön, hogy elcserélt voltam...
Még Adriannek is bemutatott - itt jelezném, egy szava sem lehet a rouenieknek, mert bemutatkoztam az aktuális uralkodónak. Háhá.
Mindegy, Sévere, a fémfiú aranyos srác, Adrian viszont... vegyük Hervét és Szeráfot, a kettő beszédsűrűségéből vonjunk átlagot. Vegyük Hervé félmosolyát, Szeráf veszélyes kisugárzását... engem megvett kilóra. Pedig még nem is ellenőriztem, hogy jó-e a feneke. De a szeme valóban barna. Nem emlékszem, hogy váltottunk volna szót, én mondtam a bemutatáskor a nevem, ő meg... talán csak biccentett. Jól van, ez még belefér. Egy szóval vezet, no és? Úgysem találkozom vele, talán soha többet.
Aláírtam a WC-t, aztán hazavittem a pultos srácot, hogy ne kelljen egyedül bóklásznom Rouen éjszakájában. Biztos, ami biztos, megmondtam neki, hogy én is a Fagyöngyben dolgozom, Orleansban, a nevemet, meg azt, hogy motorral jöttem.
JT mondjuk parázott azon, hogy miért-miért-miért, amikor titokban akrtunk jönni, de szerintem esélytelen, hogy szombat délután előtt kiderüljön, hogy ott jártunk. És én akarom, hogy legalább Sévere emlékezzen rá, kivel is beszélt. Meg persze Adrian is, h ott buliztunk az orra előtt, és még csak fel sem tűnt neki.
Hazafele aztán először eleredt az eső. Aztán közvetlen közelről kerültünk ki egy frontális ütközést - JT valóban csak pár centivel hibázta el az oldalra kivágódó teherautót. Utána közúti ellőrzésen kapcsoltak le, mint olyat aki hasonlítok egy szökött gyilkoshoz. Gyönyörű volt, Janie! Aztán szerencsém volt, és rájöttek, hogy nem én vagyok az.
És... megtudtam JT-ről azt, amit részben már sejtettem. Azt hiszem, nagyon szeretem ezt a embert.
Ez olyan este volt, amiért érdemes volt élni. Még-még-még ilyet!
...
azt leszámítva, hogy ugyan egész úton az tartotta bennem a lelket, hogy hazaérhetek, és várnak rám és... és... és aztán nyilván senki nem tudta, hol voltunk, mást hittek. Persze. Mire is vártam. Még két hétig nem mondhatom el.
Ha legalább meglett volna Hervé száma, akkor elhívtam volna egy sör fölött üldögélni csendben, mert ő csak nem kérdezte volna, hogy mi történt...
Hehe, viszont Sévere máris megtalálta az mélcímemet (ill. olyat talált, amiről nem is tudtam, hogy van.). Úúúgy ott lettem volna, amikor rájönnek, h mi voltunk azok...
Megjegyzések