Zavar az erőben
Na, lássuk csak. Szombaton elmentem Avrillal buliba, éérdekes élmény volt. De jó volt osztani a gerontológiai osztályt, meg az óvodát is. Vasárnap meg Hervé elvitt valami kávézóba, közel az antikvitáshoz (jé). Olyan jellegzetes, ki milyen helyre visz el, ez a balettcipős egész hangulatos volt, azzal együtt, hogy én alapvetően nem vagyok az a ... kifinomult fajta. És a klasszikus zene is meg szokott döbbenteni.
Átadtam a levelet, meg az öngyújtót. Aztán tökéletesen megzavart azzal, hogy már megint adott ajándékot. Valami sövény-gyümölcsöket - merthogy, mint megtudtam, szokott kirándulni a Sövénybe. Majd legközelebb megpróbálom megkérdezni, nem vinne-e el engem is... ez érdekesnek tűnik. Vagy nem tudom. Persze, nem tudom, mit problémázok: meg akarom ismerni a Sövényt (is), amennyire lehet. A és B pont közötti egyenes vonal?
Ó, és sikerült megnevettetnem a széteső beszámolómmal Rouenről. Ilyen borzasztó zavarban már régen éreztem magamat. Általában nem szokott érdekelni, hogy hogyan reagálnak rám, illetve, nem ennyire. Ha belezavarodok, akkor úgy akartam. Ugye. Kezdem úgy érezni magam mint egy tini... nem csoda. elvégre 17 éves voltam, amikor elloptak. És majdnem minden kimaradt, a ritka másodpercektől eltekintve, amikre élményszerűen emlékszem.
Hervé meglepően közlékeny volt - tulajdonképpen többet beszélt, mint eddig összesen. És magáról is. Jó volt, na. Még akkor is, ha nem érzem magam jól mostanában, nem tudom, mit akarok, mitől lennék elégedett az életemmel.
Tényleg jobban érzem magam attól, hogy ma megtalált a fura kislány, a Tabita, aki azt mondja, hogy beszél halottakkal, lát engem (meg képes látni a többieket), és a nagybátyám meg az unokanővérem szelleme nyaggatják őt? Nem tudom, mi ez, és valójában mekkora veszélyt jelenthet rám, vagy másokra. Mindegy, asszem mindenképpen értesítem Aimée-t, aztán majd meglátom. Szeretném tudni, mi ez az egész. A másik és a harmadik oldalról is. Asszem Jean-nal kell aztán beszélnem a halottakról. Utána pedig megoldani a problémát.
Átadtam a levelet, meg az öngyújtót. Aztán tökéletesen megzavart azzal, hogy már megint adott ajándékot. Valami sövény-gyümölcsöket - merthogy, mint megtudtam, szokott kirándulni a Sövénybe. Majd legközelebb megpróbálom megkérdezni, nem vinne-e el engem is... ez érdekesnek tűnik. Vagy nem tudom. Persze, nem tudom, mit problémázok: meg akarom ismerni a Sövényt (is), amennyire lehet. A és B pont közötti egyenes vonal?
Ó, és sikerült megnevettetnem a széteső beszámolómmal Rouenről. Ilyen borzasztó zavarban már régen éreztem magamat. Általában nem szokott érdekelni, hogy hogyan reagálnak rám, illetve, nem ennyire. Ha belezavarodok, akkor úgy akartam. Ugye. Kezdem úgy érezni magam mint egy tini... nem csoda. elvégre 17 éves voltam, amikor elloptak. És majdnem minden kimaradt, a ritka másodpercektől eltekintve, amikre élményszerűen emlékszem.
Hervé meglepően közlékeny volt - tulajdonképpen többet beszélt, mint eddig összesen. És magáról is. Jó volt, na. Még akkor is, ha nem érzem magam jól mostanában, nem tudom, mit akarok, mitől lennék elégedett az életemmel.
Tényleg jobban érzem magam attól, hogy ma megtalált a fura kislány, a Tabita, aki azt mondja, hogy beszél halottakkal, lát engem (meg képes látni a többieket), és a nagybátyám meg az unokanővérem szelleme nyaggatják őt? Nem tudom, mi ez, és valójában mekkora veszélyt jelenthet rám, vagy másokra. Mindegy, asszem mindenképpen értesítem Aimée-t, aztán majd meglátom. Szeretném tudni, mi ez az egész. A másik és a harmadik oldalról is. Asszem Jean-nal kell aztán beszélnem a halottakról. Utána pedig megoldani a problémát.
Megjegyzések