Seraph d'Orleans

Suzanne, a szerdai napom... no, az érdekesen alakult.

Kezdődött a szokásos lőgyakorlattal, Szeráf ugyanúgy megjelent, mint mindig, felcsöngetett, kimentünk az erdőbe. Aztán ott legalább negyedórán keresztül beszélt. Hogy már ideje egyedül gyakorolnom, nincs túl sok értelme folyamatosan együtt, hiszen egész jó biztonsággal eltalálom a lőtáblát, meg ilyesmi - de azért próbáljak meg már gondolkodni is, ne csak ösztönösen lövöldözzek, meg koncntráljak, és igazán rendben tarthatnám a fegyveremet. És, hogy érdemes lenne gépfegyvert megtanulnom, biztonság kedvéért. És hordjam már az övön a fegyvert, ne a táskámban... Ja, és mindettől függetlenül nem árt gyakorolnom önszorgalomból.

Azt hiszem, megszeppentem kicsit. Szeráftól ez ... kész szónoklat volt. Aztán elkísért a találkozóra Tabitával, előtte ebédeltünk együtt, és még üldögéltünk a parkban is egy kicsit. Gondolkodtam rajta, mit mondhatnék, de valahogy... nem találtam a módját, hogyan mondjam meg, hogy mennyire köszönöm neki, hogy ennyi időt szánt rám, hogy amúgy is... élvezem a közös gyakorlásokat, mert a kellő szürrealitással töltik meg az életemet... Suzanne, én nagyon szeretem Szeráfot. Még akkor is, ha időnként meglep, mint a parkban, amikor az orrunk elé szaró kutya gazdája fejéről  majdnem leégeti a haját az öngyújtóból kicsapó láng miatt.

Aztán Tabita. A kislány még mindig freaky, de most már érződik jobban, hogy... kislány. Remélem, sikerül találnia barátokat... én/mi szerintem túl veszélyesek vagyunk. Egymás számára. Vagy, persze, ki tudja. De az alapján, amit később Jean mondott - egy ördögűzés szinte biztosan megrontaná a viszonyunkat.

Annyiban tudtunk megállapodni, hogy utánanézek a gyilkos késnek, és igyekszem megsemmisíteni. Hátha ez működik a halottak ellen.

Délután megbeszéltem a dolgot Jeannal is, aki nem sokkal többet tudott mondani, de majd utánakérdez JJ-nél. És átköltözik Avrilhoz, hamár indokot adtam neki...

Aztán este ... ja, Sandman tanult ezerrel egész délután, meg egész nap, aztán kiderült, h valami dolgozatot készít pénzért évfolyamtársnak. Tulajdonképpen megkérhetném, hogy szakdolgozzon nekem holtakról, hamár... mindegy, kerestem a neten amit tudtam, meg írtam Sévere-nek.

csütörtök... gyakorlás, utána meg beszereztem pólót és festéket, aztán délután neten kerestem meg, ... szenvedtem Szeráf pólójával. Hosszas agyalás után a Seraph d'Orlean feliratnál maradtam, meg a stilizált szárnyaknál, de a szárnyakat végül elhagytam, örültem, hogy sikerült olvashatóan felírnom a nevet, meg a zöld szívet az aposztróf helyére. Remélem, így is kifejezi, amit gondolok...

Pénteken aztán az utolsó edzés előtt odaadtam Szeráfnak. Ő meg... egy hangtompítót adott ajándékba - bazmeg, tiszta Leon. De most komolyan. Ja, hogy tényleg bérgyilkos? És megölelt! Ettől kész voltam aznapra.     Tudod Suzanne... nehéz elvonatkoztatni ilyen fizikai közelségben attól, hogy milyen izmos a karja a vászoning alatt, hogy milyen illata van a bőrének.
Igen, ez elgondolkodtatott. Ahogy az is, hogy Jean rákérdezett a pasiügyeimre, és nem tudtam mit mondani, mert nincs,mert az egyéjszakásokat nem ide számítom. ÉS arról nem fogok lamentálni, hogy voltam egy randin? Hervével, és nem igazodom ki se rajta, se magamon, vagy, hogy Szeráf... Szeráf. És nem tudom menni hiányzik ahhoz, h valóban beleessek valamelyikbe. ÉS nem tudom, hogy akkor mi lesz. Gyártom magamnak a programot, ó, igen.