gillzia

  Drága A, mindjárt indulok Prágába - kicsit megcsúsztak, szét az idővel, a térrel, meg mindennel, szóval ja. Prága. Haha, megyünk Prágát megmenteni, mert ez a szar utánam jött, nem tudtam elég messzire menni előle, hogy ne abba a városba érkezzen csak a segítségkérés, ahova jutok. Nem emlékszem ilyen kitételre a száműzetésben, de esetleg javaslom belerakni hogy a száműzött befejezetlen város elleni bűnjei másszanak a seggébe akkor is, amikor már nem a város tagja. Ne csak én szopjak ezzel. Azon gondolkodom - nem, a gondolkodás egészen felesleges. Nem árultam el atz új barátaimnak, hogy a száműzetés kilövősi engedéllyel is jár, és Adéle hiába ígér bármit, tudtommal kell hozzá négy uralkodó egyetértése, és bárki megvétózhatja a városból. Nem azért megyek vissza, hogy feloldozzanak, nincsen rá szükségem. Részvétem és gratulációm, drága. Milyen furcsa, hogy mindig ezt üzenjük egymásnak, igaz? Sajnálom a kiscsajt (tudom, már nem olyan kiscsaj, elmúlt azóta jópár év), de azért örülök, h...

  Drága Tolja! Sikerült tintát szereznem tök olcsón, a csaj csak a receptet kérte cserébe, semmi különösebb szívességet, vagy akár pénzt, pedig a piacos vénájából azt is kinéztem volna. Csaj = Méda, aki velem együtt tudott belépni az elvarázsolt városba. Merthogy Bp. körül valami igen kemény védőmezsgye van, amit legalább annyira megkérdőjelezhető eszközökkel raktak oda, mint amit Prágáról tudok, ami nem kis teljesítmény. Ilyen lelkizős rituálé volt, valami nehezen elengedhető dolgot kellett felajánlani, és így terjedt ki ránk is. Én pl azt ecseteltem, milyen bántó, hogy a prágaiak csak úgy kibasztak a párbaj után - és tök furcsa, de azóta ez nem bánt. Hála a Végzetnek, hogy nem mentünk bele elég mélyen a terápiába, mert így ezzel a felületes sérelemmel meg tudtam etetni őket is meg a Mezsgyét is… vajon azt várta volna bárki, hogy bűntudatom legyen Prága miatt? Nevetséges. A bűntudat az az Éjszakai Őrség dolga, mondtad mindig is, és milyen igaz! Az volt a mázlim amúgy, hogy nem kel...

  Drága Tolja! Szerintem egy sor, és kifogy a tinta - de muszáj írnom. Ha netán nem lesz rá máskor módom. Tudom, nagyon drámaian hangzik, de úgy tör rám a kétségbeesés, hullámokban, mint magas láznál a hidegrázás. Nem tudom, hogy vége lesz-e. Nem tudom, hogy mi lesz - semmit se tudok, és egyszerűen… elfogytam. Szégyenszemre összezuhantam egy kibaszott goblintábor sarkában, és fogalmam sincs, mennyi időn keresztül próbáltam levegőt venni, és nem lekaparni az arcomat, a sebeket a jobb karomról, meg nem nagyon hangosan zokogni. Csak… azt akarom mondani, hogy… … semmit sem bánok, jó? Mindenre emlékszem. Odaátról. Az Arct,,cqec. Róla.   Vannak dolgok, amiket meg kell tenni. Jó, leírom, mi történt. Hátha ebből a levélből tudhatod csak meg a részleteket. Nem hiszem, hogy a többiek… tudnának mindent. Visszajöttek az emlékeim, és ezzel együtt az árulásoké is. Nem számít az idő. Minden most történik. Irina sikítva ugrik nekem. Ő támad először. Ha nincsenek ott mások, tényleg kikaparja a...

  Here's a health to the company and one to my lass Let us drink and be merry all out of one glass; Aleksz egész nap Prága utcáit rója, egy darabig nappal, aztán éjjel, ahogy jön, ki tudja. Amikor elindul Redékkel sörözni, akkor még azt hiszi, elfelejtheti, elindulhat késve a találkozóra. De mindez csak illúzió, amire akkor döbben rá, amikor a parton már a Károly híd felé sétál. Ha bárki megállítja, ha bárki eltéríti, talán sikerül - de Rednek nem tűnik fel, vagy csak nem zavarja, nem olyan, a többiek meg nem ismerik ennyire sem. Ritka pillanatok egyike, amikor Aleksz azt gondolja, jobb lenne, ha picit ragaszkodóbb lenne a másik, féltékeny legalább, vagy csak megmondaná neki, hogy… maradjon.  Vagy csak fél. Attól, ami Szergej felé hajtja. Már megint. Mert pontosan tudja, mennyire veszélyes a mágusok előtt sebezhetőnek mutatkozni. És, hogy nagyon rég volt bárki előtt ennyire kiszolgáltatott, mint akkor a fickó előtt, és ezekről a pillanatokról akkor sem lehet elfeledkezni, ha a...

Az a baj az időutazással, hogy pont ugyanannyira valószínűtlen, mint egy-egy álom. Amikor Barbara magához tér - hiába beszélt előtte, de már elvonta a figyelmét valami az ablakon túl, aztán Virginie hisztizve otthagyja a társalgást (tényleg ő gyújtogat mindent mert a fasz bátyja fasz volt?) -, egy pillanatra tényleg azt hiszi, hogy álom volt az elkövetkező két nap vagy mennyi. Kidörzsöli a szeméből a homokot - haha, ez angolul jobban hangzana -, és bután néz össze a többiekkel. Vajon az agy vagy test másnapos? Az utóbbi, mert a bágyadt, úszó részegségből lassú ébredés maradt. Máskor is így kell berúgni, állapítja meg, egy villanás, és már kimaradt a másnaposság.   Ezt a beszélgetést meg hagyjuk a picsába, szól az általános vélemény, lejátszottuk már egyszer, és Trixie is pont néz ki, mint akinek ezer más dolga van máshol.   Sokkal kellemesebb most Barbarának lenni, mint két nap múlva. Még akkor is, ha a pizzarendelésnél sikítva összeszorul a gyomra, és mindent megtesz azért, h...

Gluttony Barbara - nevezzük így, hát mindenki így hívja, aki nem, annak meg valami Barbarán egyelőre kívül álló oka van rá…  nade. Szóval Barbara sosem foglalkozott az érzelmeivel különlegesebben. Ő megvolt nélkülük, análkül, hogy gondolt volna rájuk, talán nem is voltak eddig, hiszen hang sincs az erdőben, hacsak nincsen a fáknak fülük. Érzései persze voltak, hát hogyne lettek volna! Rendszeresen volt például éhes, és ezt az érzést mesterire fejlesztette, a gyomra mindig megmondta az igazat. Olykor ennie kellett, azt jelezte. Olykor többet akart tudni, megismerni és megérteni, és addig fogyasztani az információt, amíg csak bírta, aztán persze jött az emésztés nyűgös időszaka, ha túl sok információt fogadott be. Aztán meg csak meg kellett szabadulni a belülről nyomódoloktól, és elmesélnie, elmondani, aíg helyére nem került a világ. Emberekre is éhes volt, meg eseményekre, és főleg, és elsősorban élményekre. Ettől mindig zsizsegősen érezte magát, ha ezt érzelemnek lehet nevezni, pör...

Álmok. Jane White nem azért volt dühös, mert megint takaríthatott a cellájában, nem is azért, mert még rövidebb lett az alvása, de még csak nem is azért, mert rémálmai voltak. Azokhoz hozzászokott – gyertyafényes vacsorák, ahol a jól megfőzött ujjak lágyan csusszannak, és a gondosan manikűrözött kézen a körömlakk színe megy a terítékhez. Nem kérdezte, miért kellett a hölgyet még leadás előtt elkísérnie a kozmetikushoz, és, őszintén szólva, jobban is örült így.  Lélegezz. Be négyet, tartsd bent, ki négyet, minden levegőt, ne vegyél több levegőt. Hunyd le a szemed, nyisd ki, és engedd be a sötétséget, hogy kitöltse a testedet a levegő helyett. Jól van. Erősebb vagy a képeknél. Most nézd meg, valjójában mit álmodtál. Azért volt dühös, mert az álmokat kívülről erőszakolták rá, és ez azóta nem történt meg, hogy az a féreg Luxorban… Jól van, ideje eltörni valamit. Apró darabokra az üveglap maradékát. Elmorzsolni a bőrén, a bőrében az üvegszilánkokat, figyelni véres útjukat, amit a bő...

A Magus tarot kártya tartalma Nem biztos, hogy lesz időm jobban összerakni , ahogy oldalra nézel, elkapod primogéned pillantását rózsaszín-piros hajzuhataga mögül. Kösz, Patrik, jegyzi meg Adrian a fejedben, már halványul, vagy visszavonult, nem tudod. Ezek mindig sokat beszélnek, használd ki! ujjaiddal finoman simogatni kezded a zsebedben bújó lapokat, Tedd hozzá, hogy ha ezeket a gondolatokat olvasod, akkor tudd, hogy Anja Hávarsdottir vagyok, és... Miért kell tudniuk ezt a nevemet? Bár humorérzék lett volna abban a könyvben összeszorul a gyomrod, és újra a kártyára koncentrálsz, a Mágus jó lesz, itt van előtted, nem? --… ezek nálatok is mindig ennyit beszélnek? — vigyorog rád a még makulátlan atlétatrikós srác, akinek arcát árnyékok kerülgetik. Fölétek örvénylő vízen úszó olajfoltként csavarodik az ég, hatalmas kastély karcolja a felhőket, falában embernek látszó testek, a vár oldalában többedmagaddal állsz. Egyszerre sokan lettetek, még rémlik a magányos ösvény, az...

(jólvan, disclaimer: csak akkor olvasd el, ha tudod kezelni és elfelejteni a meta-információkat. én szóltam.) Zárt hely, a csempészeim által birtokolt, használaton kívüli raktár egy helyisége. Ablak nincsen, kívül az embereim figyelnek, hozhatod a sajátjaidat is, ha úgy érzed, hogy szükséged van rá. Mivel a Maszkabált ez a jelenség már sérti, ezért fokozott figyelemre van szükség. A szoba nem nagy, különböző erősségű fényforrásokat szereltettem be, gyertyától kezdve fényszóróig. Több gyertyát is látsz, talán már ismerősek - mind fekete festékkel van lekenve, vagy fekete viaszból, némelyik gyertyatartóban, némelyik már félig ráolvadva a tartójára. Ilyeneket használtam régebben is, amikor tanítottalak, és láttad már őket egy szertartásomon is még Skóciában, amit a nyájamnak tartottam. — Lehet, hogy néhol furcsa lesz, amit mondok, vagy ahogy mutatom a képességet — nem tudom máshogy, csak ahogy nekem tanította a mesterem — jegyzem meg, ahogy lassan felemelek egyet közülük, és a k...