20 perc
Nem mondom, hogy életem leghosszabb 20 perce volt, mert nem volt az. Erre a címre talán a Bioterminátoros ügy pályázik - és valahol szomorú, hogy ehhez a 20 perc szinte csak beállít a sorba.
Az előző hétvégét Ashraffal töltöttem, megnéztük az Interjú a vámpírral-t, könyvesboltban jártunk, sétáltunk sokat a hó tetején, meg ilyesmik, aztán vasárnap délután Aimée felhívta, és mennie kellett akciózni. Kedden aztán volt öt perce és felhívott... Persze, majd szétvet a kíváncsiság, de ez, úgy tűnik, nem az elmondható dolgok közé tartozik.
A következő héten átvásároltam magamat, péntekre már beszereztem minden ajándékot, amit csak tudtam - a többiek péntek reggel még vásárolgatni indultak.
Péntek délelőtt felhívott Guidó egy ismeretlen számról. Mondta, hogy sajnálja, hogy így alakult, és bocsánatot kért, mert nem hívott. Aztán lerakta. Briand szerint elég csak telefontársasági ismerős a számom megszerzéséhez, csodás, akkor nem parázom túl, hiába van az a baljós érzésem.
Ja, Briand a péntek délelőttöt választotta arra, hogy végleg besokalljon Rémytől, és pánikszerűen költözzön. Próbáltam beszélgetni a nyúlszemű sráccal, de csak addig jutottam, amíg megsajnáltam, hiszen valóban nem érti, hogy mi a baja vele Briandnek. Az, hogy olyan szinten alkalmazkodóképes, ami már fáj. Briand meg egyszerű srác, nem a toleráns fajta.
A költözéshez megkérte Szeráfot, hogy segítsen, aki épp akkor érkezett vissza Orleansba. Fogadni mernék, hogy Szeráf is élvezi a helyzetek humorát, amik abból adódnak, hogy még mindig senki nem tudja, hogy mi együtt vagyunk. Mondjuk Briand szobájában pakolás közben pont azt beszéltük meg, hogy akkor majd másnap, az esti Sanglantés sörözésre vele fogok menni, mert Jean viszi Avril, kitalálták, hogy Briand hívja el Sabine-t, és JT meg elvben Zumie-t... Oké, aztán mindkettőnkben felmerült, hogy Briand nem feltétlenül meri elhívni Sabine-t, és akkor majd engem kér meg - így is lett. Ki kellett ábrándítsam szegényt.
Aztán elbúcsúztattuk a lakását, mert a szomszédba titkosügynökök költöztek titkosan. Másnap délben hazavit, hogy majd este értem jöjjön.
Felmentem a lakásba, előtte még megnéztem a postaládát, hogy nincs-e benne Sévere levele, de persze nem volt. Aztán, amikor benyitottam, rögtön megláttam az összekötözött Avril és Zurriát, rámcsapták az ajtót, és szembetaláltam magam egy hangtompítóval. Fasza. Két fegyveres, három túsz. Meg én.
A pisztolyomat persze elvették, leültettek, aztán, amikor ki kellett üríteni a zsebemet, akkor tudtam megnyomni az egyes gombot a mobilon.
Ezután már csak remélni tudtam, hogy van térerő az antenna kihúzása nélkül is, és hallható, hogy bajban vagyunk.
Guidóról kérdeztek, én meg próbáltam a minimumot mondani, azt is csak lassan - tulajdonképpen tényleg nem tudtam többet róla. Leszámítva a sápadtakat. Meg azt, hogy összeverték. És megrendezte a halálát. Meg, hogy még rózsát is kaptam tőle. Mindegy, nagyjából 20 perc múlva szétrobbant az egyikük feje, a másik viszont szinte balettlépésben lőtt kettőt, amivel egyrészt mellkason találta a berontó Bachardot, másrészt ellőtte Alan bal fülét, utána kitépte a bejárati ajtót, és elszaladt Valentin, Xander és Ashraf mellett. Ó, igen.
Megint egy használhatatlan lakás.
Noni gyorsan ellátott mindenkit, aztán Szeráf elvitt Aiméehez, jelentést tettünk, Aimée úgy döntött, hogy az orleansi maffia reagálása voltunk. Aztán mentem aludni a vendégszobába.
Az előző hétvégét Ashraffal töltöttem, megnéztük az Interjú a vámpírral-t, könyvesboltban jártunk, sétáltunk sokat a hó tetején, meg ilyesmik, aztán vasárnap délután Aimée felhívta, és mennie kellett akciózni. Kedden aztán volt öt perce és felhívott... Persze, majd szétvet a kíváncsiság, de ez, úgy tűnik, nem az elmondható dolgok közé tartozik.
A következő héten átvásároltam magamat, péntekre már beszereztem minden ajándékot, amit csak tudtam - a többiek péntek reggel még vásárolgatni indultak.
Péntek délelőtt felhívott Guidó egy ismeretlen számról. Mondta, hogy sajnálja, hogy így alakult, és bocsánatot kért, mert nem hívott. Aztán lerakta. Briand szerint elég csak telefontársasági ismerős a számom megszerzéséhez, csodás, akkor nem parázom túl, hiába van az a baljós érzésem.
Ja, Briand a péntek délelőttöt választotta arra, hogy végleg besokalljon Rémytől, és pánikszerűen költözzön. Próbáltam beszélgetni a nyúlszemű sráccal, de csak addig jutottam, amíg megsajnáltam, hiszen valóban nem érti, hogy mi a baja vele Briandnek. Az, hogy olyan szinten alkalmazkodóképes, ami már fáj. Briand meg egyszerű srác, nem a toleráns fajta.
A költözéshez megkérte Szeráfot, hogy segítsen, aki épp akkor érkezett vissza Orleansba. Fogadni mernék, hogy Szeráf is élvezi a helyzetek humorát, amik abból adódnak, hogy még mindig senki nem tudja, hogy mi együtt vagyunk. Mondjuk Briand szobájában pakolás közben pont azt beszéltük meg, hogy akkor majd másnap, az esti Sanglantés sörözésre vele fogok menni, mert Jean viszi Avril, kitalálták, hogy Briand hívja el Sabine-t, és JT meg elvben Zumie-t... Oké, aztán mindkettőnkben felmerült, hogy Briand nem feltétlenül meri elhívni Sabine-t, és akkor majd engem kér meg - így is lett. Ki kellett ábrándítsam szegényt.
Aztán elbúcsúztattuk a lakását, mert a szomszédba titkosügynökök költöztek titkosan. Másnap délben hazavit, hogy majd este értem jöjjön.
Felmentem a lakásba, előtte még megnéztem a postaládát, hogy nincs-e benne Sévere levele, de persze nem volt. Aztán, amikor benyitottam, rögtön megláttam az összekötözött Avril és Zurriát, rámcsapták az ajtót, és szembetaláltam magam egy hangtompítóval. Fasza. Két fegyveres, három túsz. Meg én.
A pisztolyomat persze elvették, leültettek, aztán, amikor ki kellett üríteni a zsebemet, akkor tudtam megnyomni az egyes gombot a mobilon.
Ezután már csak remélni tudtam, hogy van térerő az antenna kihúzása nélkül is, és hallható, hogy bajban vagyunk.
Guidóról kérdeztek, én meg próbáltam a minimumot mondani, azt is csak lassan - tulajdonképpen tényleg nem tudtam többet róla. Leszámítva a sápadtakat. Meg azt, hogy összeverték. És megrendezte a halálát. Meg, hogy még rózsát is kaptam tőle. Mindegy, nagyjából 20 perc múlva szétrobbant az egyikük feje, a másik viszont szinte balettlépésben lőtt kettőt, amivel egyrészt mellkason találta a berontó Bachardot, másrészt ellőtte Alan bal fülét, utána kitépte a bejárati ajtót, és elszaladt Valentin, Xander és Ashraf mellett. Ó, igen.
Megint egy használhatatlan lakás.
Noni gyorsan ellátott mindenkit, aztán Szeráf elvitt Aiméehez, jelentést tettünk, Aimée úgy döntött, hogy az orleansi maffia reagálása voltunk. Aztán mentem aludni a vendégszobába.
Megjegyzések