Downtime
Jól érzem magam. Ilyen nyugodt a semmittevésben utoljára talán nyár végén, ősz elején voltam, amikor minden reggel mentem futni, aztán edzettünk Ashraffal. De emlékszem, a végefelé már kezdett nyomasztani, hogy nem történik semmi.
Mióta visszajöttem, még nem hiányoltam az eseményeket az életemből, pedig volt pár punnyadt estém, egyik alkalommal már Jeantól kunyeráltam könyvet, hogy legyen mit olvasnom.
Hétfőn Szeráf elvitt magával lőni - még mindig foltos a vállam. Előtte próbált velem beszélgetni a köztünk lévő dologról egy palacsinta mellett. Azt hiszem, az sokat elmond a ... véleményemről, hogy jobban megrázott az a kérdése, hogy mit csinálnék, ha azt mondaná, h inkább vége, mint az, amit részegen mondott előző este. Illetve - akkor, ott reggel már el is halványultak a félelmeim. Ehh, ilyenre nem lehet mit válaszolni. Egyszerre legalább öt válasz merült fel bennem, mire rájöttem, hogy nem, nem akarok ilyesmire gondolni.
Este hazamentem az albiba, ahol mostanában mindenki olyan.... punnyadt. Vagy nem is tudom. Mindenki csinálja a napi rutinját, tulajdonképpen én is, nem is értem, miért találom ezt furcsának. Zumie alapértelmezetten cinikus, Sabine a Nintendo előtt ül, Jean úgy elvan - szerintem vele beszélgettem a legtöbbet a héten, még amikor elvitt a könyveiért kedd este. Avril meg... ööö... asszem van benne valami rutinhiszti - még nem deppelt be, de már nyáron is volt egy ilyenje, ha jól emlékszem. Mindenesetre kedden ellátogattam hozzá az antikvitásba, hallottam Hervét káromkodni kimaradt fogaskerék miatt, ilyesmi.
Szerdán JT-vel "dolgoztam" délután, vettünk a telefonba kártyát, átadtunk csomagot, aztán mentem Sinclairhez az éjszakai megbeszélésünk alapján.
Na ez is vicces, egészen természetes, hogy Sinclairrel álmomban beszélgetek egy csomót. Most éppen előadta a nagyhalált, hogy nem is hívtam fel, meg nem is látogattam meg, mióta visszaértem Orleansba, és mégis hogy képzelem. És, azon is megsértődött, hogy nem mondtam el, miért értünk vissza olyan későn. Mindegy, majd rájön, ha lesz ideje a magánéletemen gondolkodni... viszont remélem, Sévere valóban képes megírni neki azt a cikket. Úgy örülnék, ha nem csak nekem tennének szívességet a barátaim.
Sinclairtől Ashraf vitt el, végre volt mobilom, úgyhogy ennek örömére felhívtam. Voltunk moziban, beszélgettünk... semmi különös. Megjegyeztem, hogy melyik a kávés és cukros edény az egyformák közül, úgyhogy már nem lesz ujjlenyomatos az összes.
Boldog vagyok. Ezt nem írom le többször, nyugodj meg, Suzanne :D Az a jó még Ashrafban, hogy neki mesélhetek szinte bármiről, amit nem ígértem meg, h titokban tartok. Mert érdekli. Mert megbízom benne. Mert érti.
Mióta visszajöttem, még nem hiányoltam az eseményeket az életemből, pedig volt pár punnyadt estém, egyik alkalommal már Jeantól kunyeráltam könyvet, hogy legyen mit olvasnom.
Hétfőn Szeráf elvitt magával lőni - még mindig foltos a vállam. Előtte próbált velem beszélgetni a köztünk lévő dologról egy palacsinta mellett. Azt hiszem, az sokat elmond a ... véleményemről, hogy jobban megrázott az a kérdése, hogy mit csinálnék, ha azt mondaná, h inkább vége, mint az, amit részegen mondott előző este. Illetve - akkor, ott reggel már el is halványultak a félelmeim. Ehh, ilyenre nem lehet mit válaszolni. Egyszerre legalább öt válasz merült fel bennem, mire rájöttem, hogy nem, nem akarok ilyesmire gondolni.
Este hazamentem az albiba, ahol mostanában mindenki olyan.... punnyadt. Vagy nem is tudom. Mindenki csinálja a napi rutinját, tulajdonképpen én is, nem is értem, miért találom ezt furcsának. Zumie alapértelmezetten cinikus, Sabine a Nintendo előtt ül, Jean úgy elvan - szerintem vele beszélgettem a legtöbbet a héten, még amikor elvitt a könyveiért kedd este. Avril meg... ööö... asszem van benne valami rutinhiszti - még nem deppelt be, de már nyáron is volt egy ilyenje, ha jól emlékszem. Mindenesetre kedden ellátogattam hozzá az antikvitásba, hallottam Hervét káromkodni kimaradt fogaskerék miatt, ilyesmi.
Szerdán JT-vel "dolgoztam" délután, vettünk a telefonba kártyát, átadtunk csomagot, aztán mentem Sinclairhez az éjszakai megbeszélésünk alapján.
Na ez is vicces, egészen természetes, hogy Sinclairrel álmomban beszélgetek egy csomót. Most éppen előadta a nagyhalált, hogy nem is hívtam fel, meg nem is látogattam meg, mióta visszaértem Orleansba, és mégis hogy képzelem. És, azon is megsértődött, hogy nem mondtam el, miért értünk vissza olyan későn. Mindegy, majd rájön, ha lesz ideje a magánéletemen gondolkodni... viszont remélem, Sévere valóban képes megírni neki azt a cikket. Úgy örülnék, ha nem csak nekem tennének szívességet a barátaim.
Sinclairtől Ashraf vitt el, végre volt mobilom, úgyhogy ennek örömére felhívtam. Voltunk moziban, beszélgettünk... semmi különös. Megjegyeztem, hogy melyik a kávés és cukros edény az egyformák közül, úgyhogy már nem lesz ujjlenyomatos az összes.
Boldog vagyok. Ezt nem írom le többször, nyugodj meg, Suzanne :D Az a jó még Ashrafban, hogy neki mesélhetek szinte bármiről, amit nem ígértem meg, h titokban tartok. Mert érdekli. Mert megbízom benne. Mert érti.
Megjegyzések