Lament

Nem is tudom, azt hiszem, baromira elegem van mindenből és mindenkiből. Értem én, bazmeg, hogy nem tehettünk mást WiccaViktorért, hogy a sok rossz közül sikerült eg valamivel kevésbé rosszat választani - ettől függetlenül utálom és szégyellem magamat. Akkor miafaszért ajánlottam fel neki egyáltalán a segítségemet? Ha mégiscsak a rabsághoz segítem hozzá?
Elegem van a vámpírokból, kurvára nem csináltam semmit velük, legyen az már az ő bénaságuk, ha ennek ellenére eljutott hozzám információ! Mert mi volt? Megegyeztem egy kobolddal a piacon, hogy amennyiben hozok neki vámpírvért, kapok tőle cserébe valami vámpíriratokat. Ha nem, akkor meg visszahozom a kelyhet. Ennyi. Persze, megpróbálni lehetett, de az első találkozás után nyilvánvaló lett, hogy csak mázlival szerzek vért. Oké, mi volt még? Elnéztünk abba a hülye klubba, ami történetesen vámpíroké volt, jé. Ha nem szívják le Dusánt, akkor a világon semmi nem tűnt volna fel nekik. De észrevettek minket, fasza, és utána kapásból fenyegetőztek. A könyvesbolt felgyújtásával, Viktorkán keresztül. Vagy az én anyámat, hogy megsajnáltam? Bazmeg, nincs ember a környezetemben, akivel normálisan el tudnék beszélgetni, talán Jelenát leszámítva, de ő sem az a szociális fajta.

Azt hiszem, némi egyedüllétre van szükségem. Igazán kedvelem Alkszijt és csapatát, de.... nem akarok most velük akciózgatni meg ilyenek.
Az én hibám, hogy Viktorból megint agyatlan zombi lett.

Nem. Érzem. Jól. Magam.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ostrander Ilona

Barbara

Karel